Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről

lyukvédők) használata, amiket szigorú rendben szereltek az övekre. Székkutasi példákból látható, hogy teljes veretes övek elsősorban (de nem kizárólagosan

13

1) felnőtt (aduitus és maturus korú) férfiak sírjaiban fordultak elő.

13

6 Ezek vizsgálatából kitűnik, mennyire szigorú szabályai, illetve szoros összefüggései voltak a bronzöntvényes avar öveknek

1

, . Ezek az összefüggések adott esetben is segítenek a relatív- és az abszolút kronológia felállításában. Az ovális fejű, pajzs alakú, lapos indás díszítésű szíjlapos, csuklós csatok, már a szélesebb, fordított pajzs alakú, csuklós veretekkel ellátott öveken is megvannak.

I3

h A szélesebb, csuklós veretek megjelenése a későavar fémművességben időben egybe esik a rögzítőfüles szíjvégek megjelenésével.

1

4 Az említett csatokkal

1

4" és a növényi indás övveretekkel

14

1 előforduló szíjvégek két lapból készültek, s függesztőjük stilizált állatfejben, növényi indában, vagy egyszerűen félkörben záródik.'

4

2 Az ovális fejű, csuklós szerkezetű, pajzs alakú szíjlapos csat, a széles csüngős veretek és a két lapból álló nagyszíjvég Hőgyészen is megfigyelhető együttes előfordulása tehát egyáltalán nem példa nélküli az avar kori övgarnitúrák között. Az alattyáni 3 69.

14

3 és a leobersdorfi 81.

14

4 sírok övei laposindás csatjuk, pikkely alakú indával díszített, két lapból álló nagyszíjvégük, nagyméretű lyukvédőik alapján a hőgyészi öv rokonpéldányainak tekinthetők. Az alattyáni 369. számú sír övének viseleti idejét Kovrig Ilona a VIII. század legvége és a IX. század eleje közé teszi.

14

5. Falko Daim ezt, a leobersdorfi 81. számú sír kapcsán megerősíti, annak viseleti idejét - a nagyaszíjvég

14

6 és az övcsat alapján

14

7 - a VIII. századnak harmadik harmadába (SPA III a) teszi, 800-al bezárólag

14

8. A garnitúrákat egy egységként vizsgálva megállapítható, hogy mindkét említett példa, tipokronológiai szempontból későbbinek tekintendő, mint a hőgyészi darab, hiszen ennek kisszíjvégei korábbi verettípust képviselnek. Hőgyészen a 4. a 8. és a 12. számú sírokban két övcsat volt. A 12. számú férfisírban egy nyílhegy és egy nagyméretű - Szalontai Csaba kifejezésével élve „fegyverként is használható"

14

4 - vaskést lehetett megfigyelni, így felmerül, hogy az egyik csat esetleg fegyveröv része volt. A 4. és a 8.számú női sírokban két csat - ami két övet feltételez - funkciója nem megállapítható. Karperecek A karperecek a későavar korban a női viselet gyakori és jellegzetes részét képezik.'

1" A 8. számú sírban, mindkét csuklón egy-egy ovális alakú, rombusz keresztmetszetű, egyenesen levágott végű bronz huzalkarperec volt (VI. tábla, 12,13). A 9. számú sír nagyméretű, kerek alakú, négyzet keresztmetszetű, enyhén sodrott, nyitott végű karikája (V. tábla, 14) a sírban megfigyelt helyzete, mérete és kivitele alapján valószínűleg szintén karperec lehetett. Az említett formák elterjedése a VIII-IX. század fordulójára tehető.'

1

1 13

4 SZŐKE B. M. 2008, 207-209. 13

5 SZALONTAI 2003, 376. 13

6 SZALONTAI 2003, 377. 13

7 FANCSALSZKY 2007, 119. 13

8 KOVRIG 1963, 157. 13

9 SZALONTAI 2003, 379. 14

0 KOVRIG 1963, 157. 14

1 GARAM 1995, 248. 14

2 GARAM 1995,248. 14

3 KOVRIG 1963, Taf. XXV. 14

4 DAIM 1987, 359. Taf. 81. 14

5 KOVRIG 1963, 158-159. 14

6 DAIM 1987, Abb. 28. 14

7 DAIM 1987, Abb. 29. 14

8 DAIM 1987, 159. 14

9 SZALONTAI 2003, 375. 15

0 SZŐKE B. M. 1992,865. 15

1 KOVRIG 1963, 169.; CILINSKÁ 1975. 84-87: SZŐKE B. M. 1992, 865. 156