Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről
egymás mellé, így oldalról nézve téglalap alakúak. A fiatalabb típus kettős lemezből összeállított szíjvégekkel és pajzs alakú veretekkel bíró öveken fordul elő l 2~ a SPA III a-ban. 12 , Övforgó A 2. számú sír jobb medencelapátján öntött, bronz övforgó (IV. tábla, 4) feküdt. Szegecse ép, nem látható rajta javítás nyoma. László Gyula szerint ennek segítségével erősítették a kést az övre 12 4, Fettich Nándor egyetért függesztő funkciójával, de (a Pilismarót-basaharci megfigyelései alapján 12 1) felveti, hogy használhatták bőrtarsoly felerősítésére is 12 6. A témával Tomka Péter is foglalkozott 1 2', aki egyetért Fettich véleményével' A hőgyészi övforgó és a sírban talált kés helyzetének értelmezésével kapcsolatban esetünkben elfogadható László Gyula rekonstrukciója. A tárgytípus viszonylag késői megjelenésével kell számolni 1 2', s kimondottan csak az Avar Kaganátus területén terjedtek el. 13 0 Tarsolyzáró A 12. számú sír felülnézetből keskeny, háromszor átlyukasztott, oldalról nézve magas, áttört, indás díszü, bronztárgyának (VII. tábla, 14) közvetlen párhuzamát eddig nem találtam, de kiképzésbeli hasonlósága (három lyuk) és a sírbeli helyzete alapján leginkább tarsolyzáróként meghatározható. A kora avar korban a tarsolyzárókat csontból 13 1 (lemezből, vagy megtartva a csont alakját) - azokat két, illetve három helyen átfúrva - készítettek 13 2. Bronzból készült öntött példányaik a VIII. század elején, első harmadában jelennek meg, felváltva a csontból készült példányokat 13 3. A 2. számú sír öve feltételezhetően teljes garnitúra volt, ami a sírrajz és a meglévő leletek alapján részben rekonstruálható (IX. tábla). A bal medencelapát előtt vagy mellette biztosan lógott egy mellékszíj, amit a sírban a nagyszíjvég fedett. A jobb medencelapáton és részben mellette egy másik mellékszíj feküdt. Mindkét mellékszíjat 4-4 verettel és egy kisszíjvéggel díszítették. A sírban talált lyukvédőveretek száma szintén négy (nem tudható biztosan, hogy nem volt több lyukvédőveret). A négy közül egy szórványból került elő (ha a bújtató és a csat közelében volt - márpedig ez nem kizárt -, akkor érthető, hogy hasonlóan azokhoz, ez is kimozdult). Egy lyukvédő feküdt a bal medencelapát belső felén, egy pedig ugyanezen medencelapát alatt. Ezek arra engednek következtetni, hogy az öv a sírbahelyezéskor részben a medence alá „gyűrődött". A bal oldali mellékszíj közelében nem lehetett csüngős vereteket megfigyelni. A jobb medencelapáton a csat közelében egy övveret (csüngője hiányzik) és egy mellékszíj, az övforgó és további három csüngős veret övön elfoglalt helye rekonstruálható. A sírból szórványként öt mellékszíjveret került elő. Abból kiindulva, hogy a mellékszíjakat valószínűleg azonos számú verettel látták el, ez a szám még két mellékszíj meglétét feltételezi. Az említett számok ismeretében minimum három mellékszíjveret, két kisszíjvég elveszésével kell számolnunk, de nem kizárt további csüngős veretek hiánya sem (az elrendezés pontos ismerete nélkül számuk bizonytalan). Az öveknek a hőgyészi 2. számú sírban megfigyelt szerkezete egy hosszú fejlődés eredménye. Ennek során, a már korábban is meglévő részek átalakulnak. Megjelennek a mellékszíjakon - amelyek egyre hosszabbak - a mellékszíjveretek, a korai- és középavar kor jellegzetes övvereteit pajzs alakú, csuklós szerkezetű, csüngős veretek váltják fel, továbbá általánossá válik új verettípusok (övforgó, nagyobb 12 2 GARAM 1995,252. 12 3 DAIM 1987, Abb. 29. 12 4 LÁSZLÓ GY. 1941. Taf. XLV1.; SZŐKE B. M. 2008, 196. Abb. 9. 12 5 FETTICH 1965, 97.; SZŐKE B. M. 2008, 198. Abb. 10. 12 6 FETTICH 1965,86. 12 7 TOMKA 1972, 27-75. 12 8 TOMKA 1972,71. 12 9 DAIM 1987, Abb. 29.; SZŐKE B. M. 2008, 201. 13 0 SZŐKE B. M. 2008, 201. 13 1 DAIM 1987, Abb. 29. 13 2 DAIM 1987, Abb. 29. 13 3 DAIM 1987, Abb. 29. 155
