Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Gerhard Péter: Váradi Antal és Herczeg Ferenc asszimilációja önéletírásaik tükrében

Váradi Antal esete Váradi Antal színműíró és költő, a századforduló idején a magyar színházi élet egyik legmeghatározóbb személyisége három kötetben adta közre emlékiratait. Életének 1870-ig teijedő szakaszát az Ifjúságom című kötetben beszélte el. Érdekes módon az Ifjúságom csak 1905-ben, az Emlékeim kiadása után jelent meg. Váradi budapesti éveiről szólnak az Emlékeim (1904) és a Följegyzések életem sorából (1912), melyekben részben ugyanazokat az eseményeket beszéli el.

2

1 A szerző emlékezetének sajátosságait jól illusztrálja e két utóbbi kötet, mivel úgy tűnik, nem vetette össze a nem egy időben keletkezett szövegeket - így az elbeszélt történetek néha komoly eltéréseket mutatnak. Egy német dráma lefordításának történetét például úgy adta elő, hogy az Emlékeim-ben Szigligeti Edével, míg a Följegyzések életem sorából című kötetben Csepreghy Ferenccel folytatta le a tartalmilag azonos párbeszédet.

2

2 Visszaemlékezéseinek stílusa könnyed, közelít az élőbeszédhez. Az érdekesebb történetek színes elbeszélésére hangsúlyt helyező emlékiratait viszont jól ellenpontozza a Szinnyei József-féle írói lexikon anyaggyűjtéséhez írt rövid, de annál tényszerűbb önéletrajza 1887-ből.

2

3 Váradi Antal (1854 - 1923) fiatal férfiként és idősebb korában. Váradi emlékirataiban még nem egy élete alkonyán járó ember tekint vissza múltjára: ő csak 1923-ban, 69 éves korában halt meg, emlékiratai érett férfikora, 40-es évei után már nem folytatódnak. Elképzelhető, hogy tervezte emlékiratai további köteteinek kiadását, erre azonban semmilyen utalás nincs. Maga Váradi a következőképpen számolt be arról, hogyan szánta rá magát emlékiratai megírására: „És amikor egy kedves írótársam egyszer, egy vidám órában, családom körében felszólított, hogy irjam meg életem folyását, - úgy éreztem, hogy rejtelmes lelki szózat szólít: mondj el mindent, adj számot álmaidról és csalódásaidról és én lelki buzgalommal nyúltam a tollhoz, hogy előadjam azt az igazságot, a mely lelkem sírjába van temetve. "

24 „Csak ne bíráljátok, - a szívne

k írtam ezeket és nem a kritikának!"

2^ Váradi tehát bevallottan szubjektív önéletrajzot írt, nem a tények, hanem a megélt élmények elbeszélésére összpontosítva. Péterfy Károly hivatkozik Váradinak egy Naplóm című munkájára is, ennek azonban nem akadtam nyomára (feltehetően a családi hagyatékban találkozhatott vele Péterfy): PÉTERFY 1928. 2

2 VARADI 1905, 150-151., VÁRADI é. n. 41-42. 2

3 Ez az önéletrajz az Egervári (Potemkin) Ödönhöz intézett önéletrajzi levelek gyűjteményébe került: OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2523, 78. f. 2

4 VÁRADI 1905,4. 2

5 Uo. 5. Kiemelés az eredetiben. 469