Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Kollarits Krisztina: „Tormay Cécile-nek igaz rokonérzéssel Babits Mihály". Adalékok Babits Mihály és Tormay Cécile kapcsolatához
Török Sophie hálája mellett fontos tény lehet az is, hogy 1929 júliusa és szeptembere között több heves támadás érte Babitsot Szabó Dezső, Zsolt Béla, sőt Ignotus és Osvát részéről is, s Babits úgy gondolta, hogy még a Nyugatosok sem értik meg igazán. Az őt ért támadások 8 7 miatt fogott tollat Tormay Cecile, hogy nagyrabecsüléséről és barátságáról biztosítsa: „Nádudvar 1929. X. 14. Hajdú megye Kedves Babits! Talán nem tudja, de évről évre sokszor van eszemben. És valahányszor egyik vagy másik alkotása részesévé tesz elgondolkodó, mély és nemes művészetének, olyankor mindig megbecsüléssel és hálával fordul feléje gondolatom. Ma azonban, - nevezze mindennél többnek, vagy kevesebbnek, - ma szeretettel gondotok Magára és baráti, szinte testvéri szeretettel írom ezt a levelet mert, - bántani akarták. Aki sárral dobál, az mindig belehajlik a sárba. Viszont, az ilyen hántástól mindig megnövekszik az, akit megdobálnak. Különben pedig, a mezítelen csiga nem tehet róla, hogy az útján nyálkás váladékot ken mindenre, amihez hozzáér. Sokszor láttam ezt az erdőn, szép, tiszta füveken, virágon, levélen, fehér kavicson. A mezítelen csiga nyálkája kiegészítőrésze az ő haladásának, vagyis annak, amit a saját megítélése szerint, haladásnak tart. Tehát: elkeni a nyálkáját és undorít és azután nincs tovább. Sőt, már azt is láttam, hogy a csúf váladékba utóbb belesütött a nap és még szivárvány támadt belőle. De én nem akartam ilyesmikről írni. Csak azt akartam mondani, hogy az erdők és hegyek, - hegyek és erdők maradnak akkor is, ha alattuk netán elmászik egy mezítelen csiga. Es azt is mondani akartam, hogy számítsa ezentúl hű és igaz barátai közé hű és régi olvasóját Tormay Cécile-t " 8 8 „Méltóságos asszonyom, hogyan köszönjem meg gyönyörű „baráti üzenetét", mely úgy röpült ide asztalomra mint egy váratlan galamb, fehéren, melegen, valami piszkos és hideg özönben fuldoklóhoz? Levele úgy hatott rám mint egy költemény: erősítő és fölemelő minden szava. Napokig késtem a válasszal: nyugodt percet vártam hogy méltó szavakban válaszolhassak: de hol a nyugalom? Végre is nem akarok késni tovább: hadd írjak legalább néhány szégyenkező és hevenyészett sort. Milyen öröm tudni hogy a szennyes és hideg áradat - a durvaság és rosszhiszeműség áradata - még nem öntött el mindent, hogy vannak még, akik őrzik a magyar írás régi nemes eszményeit! Én nem mondhatom hogy nem bántana az a sok kis aljas bántás, ami mostanában ért: mert nagyon igaz a hasonlat, és ki nézhetné közömbös szemmel, ha a csúf és kártékony csigák belepik kedves kertjét, melyet hosszan és becsülettel munkált, s megmásszák legszebb virágait? De van mindebben valami jó is: az ellenség fölvonja sisakrostélyát, s a jó barát kinyújtja meleg kezét... Ostoba pártok és lélektelen harcok közt, s azoktól függetlenül, meg kell érezni, kik vagyunk, becsületes akarású igaz magyar írók, a magyar szellem édes gyermekei, így hát valójában testvérek mindannyian, s természetes szövetségesek az irodalom kalózai ellen. Ez a tudat öröm és megnyugvás. 8 7 Kosztolányi Dezső, Az írástudatlanok árulása, A Toll, 1929. júli.; Zsolt Béla, 1929. aug. 25-i számban Babitsot kétkulacsos politikával vádolta; Babits Mihály, Személyi ügy, Nyugat, 1929. IX. 3.; Szabó Dezső, Uraim, szeressük egymást, (pamflet a Halálfiairól), Bácsmegyei Napló, 1929. IX. 7. (illetve a Brassói Lapokban, 1929. IX. 15. és A Napban 1929. 206. sz. 4.) 8 8 Tormay Cécile levele Babits Mihálynak, OSZK, Kézirattár, III. 1309/10. 460
