Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Kollarits Krisztina: „Tormay Cécile-nek igaz rokonérzéssel Babits Mihály". Adalékok Babits Mihály és Tormay Cécile kapcsolatához

Pardon rovatát szerkesztette 1919 októberétől 1921 augusztusáig, a Vasárnapi Körös Ritoók Emma a forradalmak alatt átélteket a Sötét hónapok című verseskötetében örökítette meg, A szellem kalandorai című kulcsregényében (1921) pedig korábbi eszményeivel és barátaival (Lukács Györggyel, Balázs Bélával) számolt le. A létjogosultságáért küzdő Nyugat sem folytathatta ott, ahol 1919 júliusában abbahagyta: „Ezek a tragikus évek egészen más beállításba erőszakolták Ady és a Nyugat-nemzedék irodalmi szereplését. Szakadás állt be az írók között, az irodalmi élet légköre mérgezetté vált, s az általános magyar válság az irodalom védtelen területén mindennél nagyobb erkölcsi kárt és pusztítást okozott. Osvát Ernő ezekben az években a hajléktalanokká váltak reménytelen kétségbeesésével járt-kelt, s nem tudta megérteni, miért kellett a templomnak, amelyet ő annyi vallásos hittel épített, romba dőlnie. A Nyugat élt tovább, de nem volt a régi. "

2

9 A néhány hónapos kényszerű szünet után a Nyugat 1919 novemberében újraindult, a címlapon főszerkesztőként Babits neve volt feltüntetve, majd 1920 januárjától Osváté is. Ez a Nyugat azonban valóban már nem olyan volt, mint a háború előtti. Nemcsak állandó védekezésre szorult az őt ért támadások miatt, hanem szabályosan a megszűnés határára jutott: értékválság, anyagi nehézségek, a munkatársak közti ellentétek egyaránt veszélyeztették létét. Osvát pozíciója is meginogni látszott: felmerült egy új lap indítása is, melynek szerkesztője Schöpflin lett volna.

1

0 Az Osvát és Babits közt megromlott viszonyt pedig jól jellemzi, hogy Babits már a legkisebb sérelemre is milyen hevesen reagált: amikor Szabó Lőrinc elpanaszolta neki, hogy az Omár-fordításról írt cikke lehet, hogy csak késve jelenik meg, Babits rögtön Osváthoz rohant, azzal fenyegetőzve, hogy levéteti nevét a Nyugat címlapjáról, ha ezt meg merik tenni. Osvát rögtön teljesítette kérését, a megjelent cikket pedig nem győzte dicsérni Babitsnak.

1

1 De Kosztolányi is szembefordult Osváttal, Juhász Gyulához írt levelében hasonló panaszokat fogalmazva meg vele szemben, mint Babits: „ Vidékről, távolról el se képzelheti, micsoda legendás szenvedésen ment át a magyarság a Balázs Bélák és Lukács Györgyök faji zsarnoksága alatt, hogy rongyolódott le apánk és anyánk, hogy jutott koldusbotra egész fajtánk, míg a másik „ választott " fajta, mely mártírosdit játszik és jelszókat harsog, milliókat szerzett, és ma is kezében tartja az ország és irodalom sorsát. Vizet hordanék a Dunába, ha erről többet beszélnék. Hiszen ön mint magyar áldozata volt a múlt „irodalmi politikájának". Egymás után kapta vissza verseit attól az Osváttól, aki költővé kente Lányi Saroltát, Peterdi Istvánt, Déri (!) Tibort és nem tudom, kit s mit. Nyilvánvaló, hogy ma már ez nem magánügy, ez ellen a nemzet jövője érdekében tenni kell, a becsületes embernek a mi táborunkban van a helye. "

n Babits és Kosztolányi ellenségesek, Ignotus bécsi emigrációban, Ady halott. A régi „törzsgárda" tagjai közül talán csak Fenyő Miksára számíthatott ez idő szerint Osvát. 1919-20 fordulóján tehát az addig az irodalmi élet etalonját jelentő Nyugat a megszűnés határára került, s felerősödtek azok a hangok is, amelyek a lap „destruktív" irányzatával szemben egy keresztény-nemzeti szellemű magyar irodalom létrehozását sürgették. HATVAN Y 1922. Osvát szintén nem tudta megbocsátani Babitsnak ezt a tanulmányát, viszonyuk 1923-ra annyira megromlott, hogy Babits komolyan gondolt a Nyugat elhagyására. (Erről részletesebben: SIPOS, 1998, 164-71.) 2

9 KUNZ - OSVÁT, 1929, 800-805. Idézi: POMOGÁTS, 1973, 278. 3

0 Szabó Lőrinc erről Kis naplójában így ír: ,JSzó esett arról, hogy egy új lap indul (nem a Szabó Dezsőéké), amelynek főszerkesztőségét felajánlották Schöpfiinnek. Még titok az ügy... Hétfőn többet tudunk." SZABÓ, 1919, 11-12. In: KABDEBÓ, 1979 208-209. 3

1 „Bosszantott az ügy. Elpanaszoltam Babitsnak. Ő úgyis neheztelt Osváthra (!), mert Aladár 6 verséért nagy nehezen adott 100 K.-t - erre aztán dühös lett és rögtön elment a Nyugathoz és megmondta Osváthnak. hogyha sokat okoskodnak, levéteti a lapról a nevét. Ekkor persze behúzta a farkát Osváth. (En nem haragszom rá. sőt az ellenkezőjére tehetne okom. de tényleg úgy kell lennie annak, ahogy Mihály mondogatta már sokszor, hogy Osváth ki nem állhatja a keresztényeket.)" SZABÓ, 72-73, 1920. febr. 6., illetve KABDEBÓ, 1979, 233. (A zárójeles szöveg csak a kéziratban található!) „Babits mondta, hogy Osváth az Omár-hoz írt bevezetésemet nagyon és külön dicsérgette, a versekről nem szólt. Persze, neki a furcsa kell, a Sturm u. Drang, és semmi kész és kiforrott művészetet nem tud értékelni kellőképpen. " In: SZABÓ, 1919, 78-79., illetve KABDEBÓ, 1979, 235. 3

2 Kosztolányi Dezső levele Juhász Gyulához 1920. február 15. In: KOSZTOLÁNYI 1996. 444