Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Csekő Ernő: Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról

hogy a rendszeres gyógyszerellátást igénylő intézmények között természetesen a kórház volt a legnagyobb fogyasztó. A két patikának a szekszárdi Ferenc közkórházzal bonyolított forgalmát a II. táblázat mutatja. Szondy Lipót gyógyszerész (Fekete Sas patika) Bátory Elek gyógyszerész (I. Béla király patika) A két gyógyszertár összesen 1884 363,80 474,76 838,56 1885 361,67 529,87 891,54 1886 576,24 669,69 1245,93 1887 526,52 911,67 1438,19 1888 730,69 1025,20 1755,89 1889 591,15 1030,59 1621,74 1890 745,81 861,99 1607,80 1981 723,30 1075,92 1799,22 1892 916,65 753,17 1669,82 1893 930,78 992,22 1923 Összesen 6466,61 8325,08 14791,69 II. táblázat: A szekszárdi Ferenc közkórháznak a két szekszárdi patikától beszerzett gyógyszermennyiség költségének alakulása 1884-1893 között, forintban

10

0 A Bátory-féle I. Béla király patika itt is megmutatkozó nagyobb forgalma ebben az esetben azért meglepő, mert az egyes esztendők fel voltak osztva a két helyi gyógyszertár között, egyaránt fél-fél évig képezve feladatukat a kórház ellátása.

10

1 A Versecre való hazaköltözés lehetséges indítékai. Herczeg Ferenc sikerei Hoffmann Lujza és Bátory Elek Versecre történő hazaköltözésének indokát, okait - mivel tőlük erre vonatkozó feljegyzés nem maradt fenn - természetesen csak valószínűsíteni lehet, de érdemes erről is szólni, mert több olyan körülmény is alakíthatta ezen döntésűket, amely azonban ismert előttünk. Először is 1893. november 4-én nyilvános árverésre bocsátották a Széchenyi utcai Kosntanczer Ignác féle-házat, melyben a patikájuk volt. Az árverés sikeres volt: az egykorú Tolnamegyei Közlöny által „csinos" illetve „a főutcza egyik legszebb emeletes épületé"-ként definiált házat Kosntanczer László, a szekszárdi római katolikus hitközség pénztárosa vette meg 14 050 forintért.

10

2 Ezzel egy időben Bátoryék is túl adtak a gyógyszertárukon, méghozzá - az épület árához képest - is szép összegért, 32 000 forintért.

10

3 Mivel az 1867. évi gyógyszertár-vizsgálati jegyzőkönyv alapján még földszintes lehetett az épület, emeletessé alakítására minden bizonnyal 1867-1893 közt került sor, könnyen elképzelhető, hogy épp Bátory-időszaka (1879-1893) alatt. 10

0 A táblázat alapjául szolgáló adatok forrása: Polgár István kórházi gondnok 1894. július 5-én kelt kimutatása, TMÖL, Alispáni i. 640/1892. 10

1 Ráadásul folyamatosan cserélték az évszakokat, így azt se lehet mondani, hogy ez lett volna a forgalomkülönbség oka. A kórházhoz képest más közületek jelentősen elmaradtak. A kórház közel 2000 forintnyi (Ft) gyógyszerszükségletéhez képest a szekszárdi kerületi betegsegélyező pénztár részére a két szekszárdi patika 1893. április 1. és 1894. március 31. közt csak 342 Ft 43 krajcár (xr) értékű orvosságot szolgált ki. Ennél is jóval kevesebb volt például a fogház, vagy éppen a selyemgyár gyógyszerigénye. Az előbbi esetében - a fogva tartottak, illetve az őrök részére - 1889-1893. közt összesen 452 Ft 98 xr, míg a selyemgyár esetében ugyancsak 1889-1893. közt összesen csak 153 Ft 8 xr volt a forgalom. Az itt felsorolt intézményeket érintő gyógyszerforgalom ugyanakkor nem jelentkezett haszonként a patikák számára, hiszen ezen esetben csak anyagköltséget számíthattak, és arra is kötelesek voltak 10 % kedvezményt biztosítani. TMÖL, Alispáni i. 640/1892. 10

2 Tolnamegyei Közlöny 1893. október 29. 5., november 5. 6.; Az árverés hirdetése a következőképp hangzott: „Eladó csinos emeltes ház. A főutca egyik legszebb emeletes épületét, a Konstanczer-féle házat, folyó évi november 4-én Szekszárdon a kir. törvényszék telekkönyvi irattárában nyilvános árverés utján el fogják adatni. A nevezett épület, amelyben a Bátory-féle gyógytár van elhelyezve, igen jutányos áron kapható meg. " Tolnamegyei Közlöny 1893. október 29. 5. 10

5 Tolnamegyei Közlöny 1893. november 5. 5.; Gábor Józsefrié az itj. Szeghy Sándor özvegye által őrzött dokumentumok alapján 1893. október 31-i szerződéskötésről ír. GÁBOR 1982,49. 423