Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Csekő Ernő: Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról

különbségtétel talán annak is köszönhető, hogy Herczeg közéleti szerepvállalása - akinek a neve a két világháború közt elsősorban a Revíziós Liga elnöki tisztségével fonódott össze - kevesebb ideológiai tartalommal bírt, mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (MANSZ) létrehozó, és annak élén álló Tormayé. Konzervatívságukban is eltérés tapasztalható: míg Herczeg inkább polgári ethoszú, konzervatívliberális irány híve, addig Tormay a kurzus keresztény-nemzeti, antiliberális irányultságú vonulatának egyik fontos képviselője. S természetesen az okokat számba véve, nem feledkezhetünk el Tormay híres, hírhedt müvéről, a Bujdosó könyvről sem, amely napjainkig leginkább hatással van Tormay megítélésére. Munkásságából e művet kiemelve, az irodalmi érték helyett leggyakrabban a politika, mi több az aktuálpolitika szempontjai szerint, s persze valamelyik politikai tábor ízlése, (vélt) érdeke szerint mérve, ítélve meg őt. Kétségtelen, hogy erősen szubjektív, szenvedéllyel írt, az 1918. évi forradalmat, a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság időszakát naplószerűen megörökítő munkája máig sok vitát kelt. Az eseményeket egyoldalúan tárgyaló, abban az etnikai megközelítést és szempontot kiemelt magyarázóelvként használó mű, - melyben Tormay sokhelyütt ad teret leplezetlenül zsidókkal szembeni ellenérzéseinek - igen hamar a berendezkedő ellenforradalmi kurzus egyik alapművévé vált, és a zsidókkal szembeni (politikai) törekvések hivatkozási alapjává. Ennek is köszönhető, hogy a politikai baloldalon - annak is főként a Horthy-korszakban megkülönböztetést, majd üldöztetést elszenvedett részén - Tormay val szemben továbbra is erőteljes az elutasítás. így Tormayval, illetve a Bujdosó könyvvel újabban foglalkozó tanulmányok, írások közül Kádár Judit és Bánki Éva továbbra is fasisztának tartja Tormay Cécilet, Kádár még az általa vezetett MANSZ-t is.

8 Pedig e minősítés Tormaynak még az 1920-as évek eleji szerepvállalása kapcsán is erősen vitatható, úgy politikatörténeti, mint eszmetörténeti értelemben, de az egész életútra vetítve meg különösképp túlzásnak tűnik.

9 A fasiszta minősítés mellett az említett két munka azon megállapítását is lehet vitatni, miszerint Tormay származását tekintve dzsentri lett volna. Ráadásul ez Kádár érvelésének egyik központi elemét képezi, méghozzá a „dzsentri" fogalmának múlt század derekára rögzült egyértelműen negatív, pejoratív jelentéstartalmának megfelelő kontextusban, miszerint Tormay esetében (is) jelentős részben „az egzisztenciájában fenyegetett, önreflexióra képtelen dzsentri szükségszerűen irracionálissá váló gondolkodásmódja vezethetett a zsidógyűlölethez ".

1

0 Mindehhez képest Tormay Cécile négy nagyszülője közül három a városi polgári réteghez tartozott, származását tekintve pedig német volt. Egyedül anyai nagyatyja, Barkassy Imre volt magyar nemesi sarj. Anyai nagyanyja Tüköry Hermin volt, akinek édesapja, Spiegel József - aki 1831. évi nemesítését követően használta a Tüköry nevet - és ennek apósa, Kardetter Tamás gazdag pesti patrícius polgárok, a reformkori Pest építői voltak." Mivel apai nagyszülei, Krenmüller (Tormay) Károly és Huber Antónia szintén németek voltak, Tormay Cécile családi örökségét, indíttatását, illetve társadalmi réteghelyzetét tekintve, a „dzsentri" helyett szerencsésebb polgári háttérről, a származást 8 KÁDÁR 2003, 11.; BÁNKI 2008, 90-91. 9 Szerb Antal példának okáért így írt Tormayról a Nyugat 1937. évi folyamában: „A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól fiiggetlen értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és «nyugatos» volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott víziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el. (...) A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszerű finomságok írónője meglepően aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletől, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet című folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkesztő, sokoldalúan megértő volt: munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta. " SZERB 1937, 350-351. 1

0 Az igazsághoz tartozik, hogy a nemesség súlyvesztéséről, és mindezért a zsidóságot kárhoztató szemléletmódról szóló résznél a nyomtatott változatban nem szerepel a tanulmányom főszövegében idézett Kádár-mondat, vö. KADAR 2003, 10.; Ellenben olvasható Kádár tanulmányának net-en elérhető teljesebb szövegében: www.szochalo.hu/folyoiratok/kritika-archivum/ (letöltés: 2008. március); illetve www.maya50.freeblog.hu/archives/2008/10/08/Tormay_Cecile_elete_munkassaga/; A Kádár által citált dzsentrikép árnyalásához Id. az újabb szakirodalmi eredmények közül: KÖVÉR 2004, GAÁL 2009. " Spiegel építési vállalkozó, Kardetter ácsmester. Többször dolgoznak együtt Pollack Mihállyal - többek közt a szekszárdi megyeháza építkezésénél is -, illetve Széchenyi István több vállalkozásánál is találkozunk Spiegel (Tüköry) József nevével. KOLLARITS 2007,40-41. 396