Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946

72. melléklet 73. melléklet Értékes rési ékszereket találtak Tolnán 300 forint költséggel teljes egészében lelépiltethelte-e, vagy csak javításokra szorítkozott. Kétségtelen, hogy mis dunántúli városban, Pécsett a Kirök hódoltság koriban, sőt az előtt is létezett mir vízvezeték. Törökkori vízvezeték létesítése mellett szól a Bélatéren létezett kut is, mely a városok terein elhelyezeti török nyilvános kutakat, a „skandervárakat" juttatja eszünkbe. Ez a kérdés azonban hizonyitiira szorul még. Feltevéseink nem hoznak kétségtelen bizonyosságot, mi pedig biztosai szeretnénk tudni. Nagy lépéssel viheti éppen ezért közelebb a megoldáshoz ezt a kérdést mindenki, aki házinál régi vízvezetéki csövet őriz s ezt a leletkörülmények pontos megjelölésével ajándékképpen, vagy csak lefényképezés végeit átengedi a muzeumnak. Ugyancsak hasznos munkál végez az is, aki vízvezetéki csövek előkerüléséről lud és megfigyeléseit sióban, vagy írásban közli velem. Különösképpen nagy jelentősége lenne minden olyan felvilágosító adatnak, mely Fejős-féle híz előtt lebontott közkulra vonatkozik. Ez utóbbinak különösen képes ábrázo< lása mondana sokat. A tolnai FQrdőház-ulca 6. számú ház udvarán Merk Mihály gödröt ásolt és ez alkalommal egy XVI. századbeli bronzkancsól talált, melyben két pár arany fülbevaló volt. A fülbevalók kö<QI az egyik pár fődisze háromszögalaku, a másik páré pedig rhomboid alakú szép nagy smaragd, amelyek aranyfoglalatának hátlapján gyönyörű virágornamentika van. Mindegyik fülbevalót azonkívül 6 darab ritka szépségű igazgyöngy diszit. A szekszárdi vármegyei muzeum értesülvén a leletről, dr Csalog József Igazgató megállapította, hogy az ékszereket a Dunántúlnak a törökök által az 1541. évben történi végleges elfoglalása alkalmával rejthette el Tolna valamely előkelősége abban a reményben, hogy valamikor majd kiemelheti a földből. A szekszárdi muzeum az aránylag kevés számú hasonló magyar ékszer közt ezeknek az igen szép darabok- 1 nak a megszerzése érdekében 1050 pengőt felajánlott és az összeg kétharmadát — a megtaláló és a telek- | tulajdonos részéi — a Magyar Nem- | zell Muzeummal egyetértve már ki Is fizette. A Nemzeti Muzeum ugyanis méltányolva a Szekszárdi Vármegyei Muzeum törekvéseit, a lelet megszerzéséről lemondott Az ékszerlelel ériékéi növeli, hogy Tolnán az 1902. évben találtak hasonló korú, 1540. év körüli ékszereket. Ezek egy cseréplazékba voltak rejtve. Az akkori leleteket : 3 pár gránátkővel, gyöngyökkel és apró fillgránmunkával díszített, aranyozott ezüst mentecsaltot, I darab hasonló stilfl gyürüt Woslnszky Mór szekszárdi apátplébános, a muzeum alapitója, tolnai cigányoktól vásárolta és a Muzeumnak ajándékozta. Ezeknek a pontos lelőhelye nem volt megállapiiható, meri az ékszereket eladó cigányok ellentétes adatokat mondottak Wosinszkynak. Ennek az 1902. évi és a mostani ékszerleletnek a gazdagsága elárulja, hogy Tolnának a török hódoltság előtti lakossága mennyire értékelte a művészi szépségű és annak idején drága erdélyi ötvösmunkákat, amelyek a Szekszárdi Vármegyei Muzeumnak Is büszkeségei. Csalog József cikke a régi szekszárdi vízvezetckrendszerröl. (TMU 1942. február25.) Tudósítás Tolnán előkerült ékszerleletröl. (TMU 1942. július 15.) 74. melléklet Szent László kútja Szekszárdon. Országszerte, de mondhatnám a vízvezeték hálózza be, azóta — a egész világon különös, de ériheti meglehetősen igénytelen külsejű tisztelet és megbecsülés vesii körO nyilvános kutakat nem számítva, — a régi, jóvizű kutakat, forrásokai díszes, művészi kivitelű kö'kulunk Érthető ez a nem mindennaf nincs is. A mult század közepe ragaszkodása az embernek, mert hiszen az egészséges ivóvíz mindenkor áldást hozott, a természetnek ez az ajándéka pedig ősidőktől fogva hatással volt a lakóhely megválasztására, a már létrejött település további sorsára. Nem feltűnő igy az, hogy a kutakhoz számtalan esetben regék, legendát lüiődnek. hogy a kutal, forrást minden korszak a maga megszokott eszközeivel széppé igyekezett tenni, de nem csoda az sem, hogy a történelem nagyjainak tettei között gyakran szerepel a csodás vlzlakasztás, vagy hogy nevűket egy-egy forrás, vagy kút őrli. Amióta városunk földjét modern tájékán ugyan még állt egy nagymultn, kétmedencés közkút a mai Béla téren, a Fejős-féle ház elölt, ezt azonban a régmúlt emlékeinek meg nem becsülése folytán nyomtalanul eltűntették. Az emiitett kút kűtömben a K i s b ö d ő i • forrásnak cserépcsövekben odavezetett vizét ontoita és a török hódoltság koriban épült. Valószínűleg díszesebb kivitelű skandervár volt, olyan, amilyeneket több duninluli városban is lebontottak, most pedig visszasírnak. Igy kellett ennek fennie, mert az utóbbi időben felszínre került s a vármegyei muzeumban őrzőit vízvezetéki csöveknek nagy része méretben. alakban onntn« hasonmása a koruk szerint jól meghatározható konstantinápolyi éa kisázsiai példányoknak a csak egy kisebb része a csöveknek ujabb, azaz a XVIII. századból való. Az az ismert történeti adat tehát, mely szerint Mérey apái az 1700-as évek elején uj vizvezeiéVet épitett, ugy értelmezendő, hogy a meglévő, de tönkrement régit rendbehozatta. Az emlililett 300 forinton többet nem is igen csináltathatott volna. A bélatéri skandervár lebontásával városunk kétségtelenül szegényebb lett egy értékes történeti emlékkel. Hiába panaszkodunk azonban, a mult botlásait jóvátenni nem tudjuk. Sokat lehelnénk azonban azáltal, ha a régi helyére, vagy még inkább a vármegyeháza kertjének támfalába, a halpiac sarkán valamilyen nem tul költséges, de művészi kAlkntal illit«nln»lr 352