Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946

75. melléklet 76. melléklet S^ép lenne nézetem szerint, ha az uj közkút városunk védőszentjé­nek, Szent Lászlónak a nevét viselné és külsejében is ezzel a magyar szenttel állana kapcsolatban. Szent László az emiitett szekszárdi kap­csolatokon felQl a legenda szerint vizet is fakasztott s — ami talán a leglényegesebb, — igazi nemzeti ideál ma is: Alabárdos, kemény férfieszmény, akit bátran a mai fiatalság elé állithatunk — felekeze­lekre való tekintet nélköl — köve­tendő mintaképül. A kútra fordított költség Qgye3 megoldás esetén senkit sem sújtana elviselhetetlen módon. A terv meg­valósítását minden bizonnyal hat­hatósan támogatná maga az állani is mert a kimondottan magasztos célon felül lehetőség nyílna itt a tehetséges és pártolásra érdemes művészek támogatására is. Dr Csalog József Rómaikori katona elbocsájtó-okmányok Regölyből Csalog József cikke a szekszárdi kutakról. (TMIJ 1943. január 6.) kOgy • Regötyi Szőlőhegyen szán­tál alkalmával egy rómn katonai elboctijtrt okmánynak két bron»­Ublácikéj« kef ait leljzinre. A ritka ihletnem maradi magában, újév Wlpjir« atitiatün^ilUld plEv bánosa, Hr^tdUs László behozta a mítodik ilyeri okmányt is. Ezt it ott izíotottlk kj. kb 15. lépésnyire az tlső lelőhelyélöL Ciik termétze­I«», bogy a vármegyei muzeum a megtalálókat mindkét esetben ÍUŐ Ä —r^r»j«lil»nitiiB réttesilelle. —— —=- — -­A kérdéses okmányok két-két darab lü Si14 <.rn nagyságú broaz­Umciböl készüllek « mindkét olda­lukon bevéseti, latin jtöveg olvas­ható. Ai el&lsô-küUÖ oldal gondo­140 vételt telirata elmondja, hogy az elbocsijló-okminyt Antoninus Piu« cti«iir koriban. Kr. u. 148 október «-ín huszonöt évi kitonit­kodit jutalmául név szerint kinek adták ki ; elmondja, hogy mi a aeve annak az öt lovai- és tizen­három gyalogol csapatnak, mely abban az időbe« Alaó-Pannóniában éUomitoiott s melyeknek mindea kiszolgált katonája hasonló elbírálás alá eiett : elmondja, hogy az el­boctijtollik megkapják a római polgáijogot s hogy eddigi hizastá­guktl (de ciak egy uszonnyal') törvényesnek ismerik el. Ugyanígy törvényt römai polgárok lettek az apa elbociijtáta következtében az addig szllelelt gyermekek is. A lap alján aitáa arról olvasunk, hogy a fenti izöveget arról az érctábláról máaollák le.>tncly a császár ptrin­ctál tarttfrnaitt é> Rómában, a megdictöüU AagusTua csiszár tem­ploma mögönl lilon, a Minerva­uintél; mellett TOÍI feleröutve. A kél belső oldalon hebe-hurgyi iránal ugyinennek a izövegnek a rövidítését találjuk meg. A hátsó­kűltő oldiloo annak a hét uemály­o«k a nevét olvashatjuk, akik az okmány »törnének hiteUnégét bizonritotttk. Miután egy-egy ok­mány két bronzlemezből állt, ezeket a rajtuk látható két lyukon átf&iöll sodort bronzhuzallal összeerősitet­ték ét lipeçsétellék. Feltűnő, hogy mindkél okmányt « wapon, ugyanaz »_ csapattest, az ~ ATa f. PlaVt* O itt a­nefiH» »4ti ki mernek élén abban az időben egy szombathelyi szár­mazású lovag, M. Liciniut (Sara­rieatit) állt Ennek a csapitnak az állomáshelyét eddig nein ismertük, 77. sz. melléklet Tudósítás a római katonai okmányok előkerüléséről. (TMH 1944. február 5.) A múzeum lefoglalása katonai kórház céljára. (TMÖL Alisp. 474 1945) 353

Next

/
Thumbnails
Contents