Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

közlegelőre.

33

8 „A belső mezei ugarra és tarlóra, valamint Demeter után a legelőre fogattatott Bosnyák Vászonak 200. Glisa Gazdanovics Némedi lakosnak is 100 birkái az 184lik évnek Gergely napjáig, darabját 12 xr Vc. számítva béfogadják. "

33

9 Ófalui juhász meg vette a helység sarjú szénáját 100 forintért, 8 hétig legelőt váltott 250 db birkára 25 forintért.

34

0 Juhakol a decsi határban. (Andrásfalvy Bertalan felvétele, 1959.) A sárközi bírói jelentések szerint: Sárpilisen: ,, Juhtenyésztő gazda kettő 3 van nálunk, 50-60, 200-300400-500 db birkát tartanak, ezek is nagy költségbe kerülnek már, mert messziről meg jönnek a birkalegelőt kereső juhász gazdák, - haszon sem olyan belölök, mint volt régen... " Deesen: „A juh tenyésztés az elkülönítés óta lendületnek indult; minthogy azomban a legelő haszonbérlet túlzott ára a jövedelmet felemésztené, bizton lehet hinni, hogy a gazdászat ezen neme a községben nem soká fog virágozni. "

34

1 Szokássá vált Deesen a birkás gazdáktól húsvétra egy-két bárányt vásárolni s ez ugyanúgy hozzátartozott az ünnep étrendjéhez, mint később a lakodalmi és szüreti birkapaprikás.

34

2 Az első világháború után a sárköziek is el kezdtek foglalkozni birkákkal. Tejhozamuk mellékes volt, nem foglalkoztak fejésükkel és a birkatej feldolgozásával. A birkahúsfogyasztást a Sárközben nem a falvak saját kis mérvű és igen későn kialakult juhászata biztosította, hanem a valószínű évszázadok óta a Duna mellékén telelő idegen juhállományra vezethető vissza. A téli lakodalmak idején éppen az ártérben tartózkodtak a vándoijuhászok és tavaszi távozásukkor adták el, illetve cserélték el fölösleges bárányaikat is. „November, november, közeledik, A juhásztól a birkákat számonkérik. Alig van hat ürüje, rajta egy pár csöngője, Hajtogatja a láp felé. " 4

3 „ Három ürü, nem egy fóka, Három kis lány hajtogatja. En vagyok a vízmérője, Barna kislány szeretője ",

34

4 33

8 Decs közs. jkv. 1840. aug. 2. 33

9 Decs közs. jkv. 1840. aug. 2. 34

0 Öcsény közs. jkv. 1825. dec. 25. 34

1 TMÖL. A szekszárdi járás föszolgabírájának iratai 223/1866. 34

2 „Szüretkor a dolgozóknak reggelire disznóságok. Régen szalonna volt a fő étel általában és héjas krumplit szoktak főzni, de hát volt mellette hurka vagy kolbász. Ilyen húsos hurka vagy lesütött kolbász. Nyáron szoktak disznót is vágni és akkor minden szüretre vágtak még 5 birkát is. Nem egyszerre, hanem ma levágták, azt megfőzték amennyi kellett. Amikor egy nem fogyott el, harmadnap vágtak még mellé. Általában pörkölt, vagyis hál paprikás krumplival. Olyan nap is volt, hogy káposztával főzte édesanyám. A csontjából levest is főzött édesanyám. Még meg is kérdezték tőle: hogy Orzse néni miből főzte ezt a jó levest? mondta birkaszárból. A harmadik nap meg gulyás a birkából, tehát csipetkével, ilyen leveses étel és valami sütemény meg kalács, fánk. meg ilyen valami. " - Bogár Istvánné Lovas Éva Öcsény - idézi: FEHÉR 2006. 54

3 Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) Decs. 34

4 KOVÁCH 1973. 250