Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
A ridegen tartott fehér tehenek fejéséről így emlékeznek: „Amíg fejtünk, mindig szoptattunk. Aláeresztettük a borgyut, az megdusálta, akkor elvettük onnan, az akóhoz kötöttük és ott volt annyi tej csak úgy csobogott." „Megdusálta a borjú, volt tejpocsékolás, de a disznók itták meg, nem volt tejcsarnok" (Decs). „Minden reggel kimentem fejni, mikor lány voltam, 12-16 tehén volt. Kint voltak a hóban meg a fészerben. Menyecske koromban is úgy volt. Magyar fajta tehenek voltak. Este azok a szállásiak (akiket az állatok legeltetésére fogadtak fel) fejtek, elszűrték, de azt is hazahoztuk." „Odajártunk vellásszarvú teheneket fejni. Mikor elmentünk ötetni (reggel) az egyik oldalról két csecset szopott a borjú, a másikat meg fejtük. Ott időbe tellett, amíg 10-12 fejős volt, megfejtünk" (Decs). Egy kézzel fejtek, állva, meghajolva, homlokukat a tehén oldalának nyomva. Jobb kezükkel két csöcsöt, a két elsőt, aztán a két hátsót egyszerre fogva fejtek, bal kezükkel nyeles kapinyát tartottak a tejsugár alá. Ez a kapinya lopótökből készült, de üreges szárába, nyelébe idővel belebüdősődik az a tej, amit nem tudnak onnan kimosni. Ezért később kis bádogvagy kis, totya (széles, laposfenekű) cserépbögrébe fejtek és onnan öntötték a tejet nagyobb fazékba, dézsába és vitték szűrésre. A leszűrt tej felül keskenyebb fa köcsögökbe, kutikba, fakannákba töltve aludt meg. 32 4 A reformátusok vajat keveset csináltak, inkább tejföllel zsírozták a túrót és a lepényt. Idősebb református decsi gazdák vallják, hogy fiatal korukban ritka helyen volt köpülő. Akinek vaj kellett, egy cserépfazékban rázogatta a tejfelt. „Nem foglalkoztak vajjal, csak tejfölt használtak. Mire a fa köpülök bejöttek megvolt a tejcsarnok (kb. 1892-93) onnan hordta az, akinek vaj kellett" (Decs). A katolikus bátaiaknál a vaj fontosabb volt már: „Itt nagyon tartották a böjtöt, rengeteg tejet, vajat ettek. Megcsinálták túrónak, tejfölnek, vajnak. Ami nem kellett eladták Bajára. Ladikkal, csónakkal, gyalog is és módosabbak kocsival is. A vajat házi használatra kisütötték és cserép fazékba rakták. Húshagyókor sokat ettek, ittak, hamvazó szerdán elkezdtek böjtölni, torkos vasárnap megették azt, amit húshagyó kedden meg nem ettek. Attól kezdve húsvétig, míg az ételt meg nem szentülték, csak hústalant ettek, vajjal főztek " (Báta). Sajtot keveset ettek. 32 5 Ridegtartású csorda. (Kovács Aladár felvétele, 1911.) A tej az étkezés alapja volt. Beleaprított kenyérrel, különösen az öregek és a gyerekek kanállal ették. Kutikban altatták meg és készítettek belőle tejfelt, túrót. Túrókészítésnél az aludttejet felmelegítették, majd vászonzacskóban felaggatva csurgatták ki belőle a savót. Ahogy egy decsi peres iratban írták: „ ...délelőtti 9 32 4 ANDRÁSFALVY 1975,372-374. 32 5 ANDRÁSFALVY 1975,373-374. 247
