Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
a mezőn dolgozóknak gyakori étke volt a kenyér és gyümölcs reggelire, uzsonnára. Iskolás gyerekek is vittek magukkal tízóraira, ebédre kenyér, zsíros kenyér mellé. A nagy tömegű hullott és a szedett gyümölcs legnagyobb részét megaszalták. Az almát gerezdekre vagy hasábokra vagdalták és nagy kerek, lapos csak tenyérnyi magas oldalú kosarakba vagy hosszúkás téglalap alakú deszkaoldalas szintén fonott fenekű lészákra vagy szántókra terítették és úgy tették ki a napra szárítani. A kisebb körtét egészben, a nagyobbakat félbe vágva tették a napra. Egészben magostól aszalták a meggyet és a cseresznyét is, de ezeket rendszerint előbb leforrázták. A forrázást az almánál, körténél is alkalmazták, de ritkábban, nem volt feltétlenül szükséges. Mindenesetre kevésbé romlott akkor meg. Tökéletesebben aszalódott a gyümölcs a kemencében. Akár úgy, hogy kenyérsütés után vetették be, akár úgy, hogy külön ezért be is fűtöttek. A körtét, melyet többnyire csak napon szárítottak, előbb a kemencében is meg szokták sütni egy kicsit, így hamarább száradt. Az aszalt gyümölcsöt zsákokba rakták, és szellős helyen, pl. a padláson tárolták. Legnagyobb mennyiségben szilvát aszaltak. A leveses szilvát jól csak kemencében lehetett aszalni. Külön aszalókemencéket nem építettek, ahhoz a kenyérsütő kemencéket használták. (Az 1940-es években Sárpilisen ugyan történt egy kísérlet gyümölcsaszaló építésére, Jákob Konrád főjegyző fel is építtette, de aszalni már nem aszalt benne.) Az aszalt szilva dézsmájára a Sárközből már 1757-ből van adatunk. Tudomásunk van még a som és a barack aszalásáról is. Az előbbit főként gyerekek ették, az utóbbit a fonó asszonyok és lányok, mert ezt majszolva könnyebben nyálazták a fonalat. 18 2 Ahogy nyáron a nyers, úgy télen az aszalt gyümölcs sem hiányozhatott az asztalról, főként vacsora után. Aszalékot kevés vízzel megfőzték, ezt sűrűnek, vagy egyszerűen csak gyümölcsnek nevezték, és így nagy tálban tették az asztalra. Mindenki azt szedegette belőle, amit szeretett, mert mindig vegyesen körtét, almát, szilvát, meggyet egyszerre főztek meg. A megmaradt levet poharakból itták meg. Több napra főztek és rendszerint nagy fazekakban, nemcsak azért, mert így kevesebb vesződség és tüzelő kellett hozzá, hanem azért is, mert az aszalt gyümölcs főzve, melegen nem jó, szelet csinál, puffaszt. Ha beteg volt a háznál, okvetlenül ott állt keze ügyében a hűsítő, könnyű étkű gyümölcs. A fonóházakba is vittek csemegézni nagy tálban főtt aszalékot. A gyerekek pedig úgy főtetlen is hordták majszolni az iskolába tízóraira, marokszám. Nagyböjtben a katolikusok aszalékot főztek, s ezt a szokást a reformátusok is követték, csakhogy a szilva közé kolbászt is tettek. A karácsony esti vacsoránál is ezt ették. A szárított meggyből rántás nélküli leves készült gyenge habarékkal. Ebbe rendszerint marhanyelvet vagy szívet is főztek. 18 3 A nyers gyümölcs felhasználásával készült az almás, a cseresznyés, a meggyes rétes, az almás és a szilvás lepény, a szilvás gombóc s más gyümölccsel ízesített újabb fajta sütemény. Már évtizedek óta teszik a meggyet nyersen cukor közé üvegbe, így különösen a téli rétesben és lepényben olyan mint a friss. A mozsárban tört diót metélt tésztára szórták és a különféle kalácsokat töltötték meg vele. Birsalmát szeleteltek ízesítőül a télire savanyított káposztába. A nyers és aszalt gyümölcsöt júniustól kezdve késő tavaszig állandóan fogyasztották. A friss gyümölcsöt reggeli, ebéd és vacsora után ették. Gyakran csupán gyümölcsből állt a reggeli. A levesebb gyümölcsöt kenyér nélkül, a többit kenyérrel együtt ették. A téli almát az ágy alatt szalmán, szénaboglyában és padláson tárolták. A szobában a szekrény tetejére tett szagos gyümölcs az egész házat beillatosította (Bánóc-alma, birsalma). Ezek az ágy alá tett almák nem fagytak meg, a boglyába és padlásra tett almának pedig a fagy nem ártott vagy éppen a fagy által vált élvezhetővé. Gyümölcsből készült az ecet is, elsősorban almából. Az almát összetörték, azután nyitott faedényben vizet öntöttek rá, pótolták a párolgást, s amikor már elég savanyú, leszűrték és hordóban tárolták. 18 2 ANDRÁSFALVY 1975, 271. 18 3 „A pipás Nyéki aztán olyan aszalt szilvát csinált, hogy egy gerezd dió volt benne, a magját kivette. Fontak olyan nagy aszaló kosarakat. Összevagdosták az almát meg a gyümölcsöket és a napon szárították. Mikor már hülőben volt a kemence akkor beletették. Még az is csemegének számított, hogy ilyen aszalékból öntöttek rá vizet, tettek bele egész fahéjat, szegfűszeget, meg cukrot és ezeket így megfőzték. " - Dörr Zoltánné Gyene Julianna Ocsény - idézi: FEHÉR 2006. 215
