Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

és édes fajtákat. Az erős fűszerezés máig jellemző vonása a sárközi főzésnek. A paprikát eladásra is termelték. Az étkezési paprikát Magyarországon a bolgárkertészek kezdték el termeszteni az 1870-es évektől. A tört fűszerpaprika nem hiányzott a rántásból és a kásákat, pépeket, pörkölteket ízesítő hagymás zsírból sem. A peres iratokban is szerepel a paprika: ,,Papp Sándor menye Öri András paprikáját Zsák és véka számra tolvajképpen el lopta, rajta csípték, s tőle el is vették, 8 korbács. "

I5

1 A Sárközben Gergely napján fejtették ki a paprikamagot a csövekből és Gyümölcsoltó Boldogasszony (márc. 25.) napján vetették el, akkor jó termés ígérkezett.

15

2 Savanyúságok és saláták A 20. századra egyre gyarapodott a savanyúságfélék száma, már nemcsak a hordós káposztát és az ecetes savanyú uborkát fogyasztották. Az uborkasalátát emlékezet szerint mindig is ették gyalulva, sózva, ecettel és fokhagymával ízesítve, tejföllel és pirospaprikával is összekeverték. Termesztettek fejes salátát is, melyet ecetes vízzel ízesítettek, vagy fokhagymás zsírban fonnyasztottak. Savanyú paprikát kisméretű hordóban vagy favéndőben tették el ecetesen, de jellemzőbb volt a törkölyös paprika, amikor ecet helyett törköllyel savanyítottak. A peres iratok emlegetik is a savanyú paprikát: „..szomszéd ifjú Borsós Mihály az ö házi gazdája Biró Péterhez jöve mint egy éjjeli 11-12 óra között az asztal végénél ketten beszélgettek ö pedig a kementze mellett feküdt, még két tányér savanyú paprikát is hozatván be... "

15

3 A 20. század elején még csakis hegyes fűszerpaprikát savanyítottak, a termés végét, ami nem érett be. A 20-as évektől használták a bogyiszlói fajtát és az édes paradicsompaprikát is. A hordó aljába törköly került, rá egy sor paprika és így tovább váltakozva, míg az edény megtelt. Az egészet felöntötték gyengén sós vízzel. A hordó deszka fedelét kővel nyomtatták le, hogy a paprika lében legyen.

15

4 Gyümölcsök A gyümölcsfélék (alma, körte, madárcseresznye, a császárkori Róma szülötteként a meggy, a vele egy időben termesztett szilva, sárga- és őszibarack) jó része a Római Birodalom keleti provinciájának „ ajándékaként " váltak az európai agrártáj nélkülözhetetlen elemeivé. A dió „ helyi nemesítés " eredménye, Európában régóta ismert, de eredeti hazája a Közel-Kelet.

15

5 A sárköziek szívesen foglalkoztak a gyümölcsfákkal, oltogatták, telepítgették, gondozták őket. A lakóház udvarán, a szőlőhegyen, az utak mentén, a szállásbeli kertekben, de a határban szétszórva szinte mindenütt sok gyümölcs termett. A pilisieknek külön szilvásaik is voltak. Vannak régi helynevek, melyek határozottan gyümölcsösökre utalnak: „Otovány - az egy domb. Tele volt gyümölcsfával...a török szultán ott lakott onnan ment egy töltés valamikor a törökök idejébe Szekszárdra. " Körtvélyes az előbbi szomszédságában. Almás egykori falu neve, puszta Ocsény határában. Gyümölcsös görönd (Ocsény). Szilvás - „hajdanta gyümölcsöskertek voltak ezen a helyen, arról neveztetik". „Szilvás domb - hajdan szilvásokkal. "

I5

6 A középkortól kezdve, egészen a 19. századi vízrendezésekig gyümölcskultúránk súlya és fő területe az ártér volt. Ocsény 1697-es összeírásában a gyümölcstől szedett kilenced értéke alig maradt el a halászat bérletétől és 75 %-át tette ki a falu robotbéli adója értékének. Decs ártereken folytatott gyümölcstermeléséről Dömsödi Nagy József néhai lelkipásztor a következőket jegyezte fel: „1769-70-ben 15

1 Decs közs. jkv. 1843. nov. 19. 15

2 REHÁK 1964. 15

3 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 50/1862. 15

4 KISBAN 1997, 513. - „Szüretkor az olyan paprikát, amit már nem lehetett fölfűzni meg nem lehetett vele mit kezdeni, azt leszedték, szépen megmosták és törköly közé belerakták és az ott abba megsavanyodott...A törkölypaprika jellemző volt. Ha mentek a férfiak az erdőre dolgozni, akkor vitték magukkal a törkölypaprikát meg a szalonnát. A szalonnát megsütötték nyárson, meg a törkölypaprika és akkor megvolt a kaja ott is. " - Dőrr Zoltánné Őcsény - idézi: FEHÉR 2006. 15

5 SURÁNY1 2005, 87-88. 15

6 Idézi: ANDRÁSFALVY 1975, 263. 211