Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

fogtuk a szélit, mert úgy a széle az vastagabb volt, azt leszedtük és félretettük és mikor így kettőnek a vége meg volt. Akkor azt összegyúrtuk újra és az megint pihent, utána újra azt is el tudtuk nyújtani. Még a véginek a végit is így szoktuk nyújtani. Mákot vagy diót, almát mikor túrót, mikor mit rakunk bele tölteléknek és így fölhajtottuk az abrosszal és így tettük a tepszibe sütni. "" Öntött sült tészták A durvára őrölt darás lisztből sütötték a prószát. Készülhetett bármilyen lisztből, amelyet vízzel, tejjel vagy aludttejjel kevertek össze, mint a sürü palacsintatésztát, és alaposan kizsírozott tepsibe öntve megsütötték ropogósra és cukrozva ették. Ha nem sajnálták a belevalót, nagyon finomra lehetett készíteni. Ismerték a palacsintát, de ebből a tésztából nem csak a ma ismereteset készítették, hanem az un. kajla pitét, melyhez tojásból, sóból, cukorból, lisztből palacsintatészta sűrűségű masszát készítettek és azt vastagon kizsírozott tepsibe öntötték és kemencében megsütötték. Szép piros hólyagos lett mire elkészült és szögletekre vágva cukorral megszórva, vagy lekvárral ették. A palacsinta csorgatott keverékből különböző vastagságúra sült tészta. A 19-20. század fordulóján jutott el a parasztkonyhára, ahol ritka hétköznapi ételként állandósult. Zsírban sült kelesztetlen tészták Igen közismert volt az egyszerű, kelesztetlen fánk, amelyet a legfinomabb lisztből tojással, kevés cukorral lágyra összekevert tésztából szaggatták és forró zsírban sütötték ki. Ehhez cserépből vagy zománcos vasból való fánksütőt is lehetett vásárolni. Vízben főtt tészták A tésztás ételek tekintetében a Sárköz közbülső helyet foglalt el az Alföld és a Dunántúl között. A vízben főtt tésztákat mindig csak búzalisztből készítették, jó tojásosán, gyakran tisztán csak tojással. így pl. ismerték a tarhonyát és a lebbencset, de a kemény tarhonyát már nem ették. A tarhonyatésztát is aludttejjel, tojással készítették el, előbb kicsipkedték, azután dörzsölték át a rostán. „Sok tarhonyát csináltak. Jó keményre csak tojással gyúrták, abba vizet nem tettek. Anyámnak is volt négy rostája és akkor apró morzsára összedörzsölték, rostán rázták. Abból az egész apraja átpotyogott, azt külön szárították, akkor jött a következő, addig rostálták. Ki apró szemű, ki nagyobb szemű, meg még nagyobb szemű. Pörkölthöz is csinálták a tarhonyát. Na meg a káposztáshúshoz tették, de később már rizst. "

1

0° Néha félzsáknyit is csináltak. Főként sűrű gulyásszerű leveses formában ették, helyi neve zsíros tarhonya, levesnek is főzték rántással. A lebbencs otthon készült, ezt is kézzel szedték szét, hazulról is hordták ki a mezőre, a kintiek vöröshagymás lével vagy krumplilevessel főzték meg. Volt azonban ún. száraz tészta (tördelt), amelyet a högyön készítettek, levélben megszáradt, nagyjából törték össze, ezt is zsákba tették el, ebből készült a csusza is, amelynek kevés volt a leve.

10

1 Ahogy a népdal mondja: „ Vargáéknál túrós csusza, Két tál közé van burítva. Vögye ki, ögye ki, Máma tödd rá, holnap tödd rá, Holnapután nem érünk rá. "

I0

2 Egy másik variáns szerint: 9

9 Bogár Istvánné Lovas Éva Őcsény - idézi: FEHÉR 2006. 10

0 Dőrr Zoltánné Gyene Julianna Őcsény - idézi: FEHÉR 2006. 10

1 KATONA 1962, 45. 10

2 Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) Decs. 200