Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

tésztafélék, hurka-kolbász, hús sütésén kívül főzésre használták: rendszerint a babot, borsót, lencsét, töltött káposztát főztek benne, az un. „ vászonfazékban ". Az égő fahasábok feltámasztására szolgáló, kovácsoltvas „tűzikutya ". A cserépedények mellett használtak rézedényeket is: „közös lugzó réz bográts", „réz tepszi", „réz mozsár" stb. A 19. század elejétől egyre általánosabbak lettek a vasból készült fazekak, serpenyők, bográcsok, illetve üstök. A parázs fölé tett vas- és cseréplábasok, serpenyők vagy három lábbal voltak ellátva, vagy különálló vas háromlábak tetejére állították ezeket. A 18. század végén főleg a nemességnél a legrangosabb tálalóedények porcelánból és üvegből voltak. A jobbágycsaládoknál is előfordult egy-egy üvegtárgy {„kis üveg", „pálinkás üveg", „üveg pohár"), de rangosabb tálalóedényeik inkább habán, tehát ónmázas cseréptálak és korsók voltak. Sokkal nagyobb számban vásárolták az egyszerű „paraszt", tehát ólommázas cseréptálakat, bögréket, fazekakat, korsókat („ cserép tepszi ", „ kű korsó, " „ cserép zöld korsó ", „ cserépből készült tészta szűrő", „ cserép tál "). A faedények (mozsár, sótartó, fatányér) egy részét állították elő, a többit teknővájó cigányoktól, szitástól (szita, köpülő), faesztergályostól, kádártól (hordók, véndők, sajtárok, szapulok) szerezték be. A tárolóedények között szép számmal voltak gyékényből, rozsszalmából és vesszőből fonottak is. Nehéz lehetett az áttérés a cserépedényről a vasedényekre. Az adatközlők közül nem egy említette, hogy a cseréptepsiben sütött, cserép fazékban főzött étel íze jobb volt, mint a pléhtepsiben vagy a vasfazékban készítetté, mert az utóbbinak fémes íze volt. 186