Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
Láncon lógó bográcsot alig lehetett találni, helyette katlanban főzték a krumplit és a lekvárt, valamint a zsírt. A téglából rakott zárt tűzhelyeket is kezdték felcserélni a teljesen vasból való un. „ csikósparheltokra ". A 20. század elejétől a módosabb parasztportákon külön meleg konyhát és külön kemencével ellátott füstölésre alkalmas konyhát alakítottak ki. Volt, ahol a füstölő a lakóház végébe került, vagy különálló épületbe. Egyes telkeken külső kemencék is épültek. Néhol az elbontott szobabeli kályha helyett a szobába is zárt sütő-főző tűzhely került. A tüzelőberendezések tarkasága, sokféle megoldása ellenére is nyilvánvaló, hogy a házi kenyérsütés megszűntéig (kb. 1960-as évek) szükség volt a kemencére, valamint a füstölőkre. A tilalmak ellenére a falusi házakban gyakran udvari kemencéket is építettek. Alsónyéki községi határozat szerint „minden, a kinek udvaron kevő Kememcéje vagyon, a Konyhájába tsináljon. " 2 8 „A Kemenczék mellyek az udvarokba találtattak, minek utánna máj. 16-án szorossan meg tiltattak volna, le verettek a Ns. Vgye parancsára. " 2 9 Az őcsényi tűz elleni intézkedések között olvashatjuk „Magyar István füst fája, hogy le szedessen keményen megparancsoltatott, a külső kementzében való fútés és sütés egyátalyában meg tiltatott. " 3 0 A tüzelőberendezések ilyen alakulása még önmagában nem változtatta meg a táplálkozás rendszerét, ilyen irányban más tényezők hatottak. Mindenesetre a meleg, vastetejű „platnis" vagy teljesen vasból levő zárt tűzhely tetején már széles fenekű edényekre volt szükség. Eleinte széles aljú cserépfazekakat használtak, de egyre inkább a vaslábasok, fazekak váltak általánossá az un. „rakott sparheltokon", melyeknek sütő részében szögletes cserép- vagy még inkább bádogtepsikben sült a hús vagy a tészta. A füstelvezetésnek ez az új módja lényegében nem változtatta meg a sütés-főzés technikáját, de világosabb, tisztább konyhája, kényelmesebb munkalehetősége lett a gazdaasszonynak. Ezután kezdték rendszeresen meszelni a konyhákat, törekedtek díszítésére is (dísztálakkal, korsókkal), és már nemcsak a legszükségesebb sütő-főző, s e folyamatokat előkészítő munkához szükséges eszközöket tartották itt, hanem más edényeket is (tálalóedények), mert nem kellett félni, hogy bekormozódnak. Felrakták az ún. fazekaspolcot, ahol a díszedényeket tárolták. Szabadkéményes konyha részlete a decsi Tájházban. (Rekonstrukció) A sütő-főző edények formája, anyaga a nyílt tűzhely követelményeinek felelt meg. Altalános volt a cseréplábas és a különböző formájú cserépfazekak használata, melyeket az égő tűz vagy a parázs mellé, illetve köré állítottak. A nemesi és polgári konyhákból elterjedt parasztságunk körében a tűzikutya. Ehhez támasztották az égő fahasábokat, így a tűz jobban melegítette a mellé tett cserépedényben fővő ételt. A 19. században nyílt tűzön főzéskor mindenütt használtak vasháromlábat, majd öntöttvas edényeket (serpenyőt, lábast, fazekat), melynek lassan visszaszorították a cserép főző-sütőedényeket. A kemencét a kenyér és a Alsónyék közs. jkv. 1789. máj. 14. ^ Alsónyék közs. jkv. 1789. jún. 14. 3 0 Őcsény közs. jkv. 1809-1826. - 1826. dec. 12. 185
