Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

főzésre, ezért nyárra idekerült a tűz helye, különösen ott, ahol korábban is tüzeltek a konyhai kemence szája előtt. A szabad kéményes konyha jellegzetes tüzelőberendezése a rakott tűzhely. A Sárközben 1890 körül kezdett elteijedni, általánossá válása a 20. század elejére tehető. Ahol a konyhákban hasábalakú vályogvagy téglakemence állt, ott a takaréktűzhely annak oldalába épült.

2

6 A konyhának az ajtóval szemközti felét a lapos, szögletes, ember magasságú kemence foglalta el. A kemence szája, vagyis a fütőnyílása előtti sárpadkán raktak tüzet. Rendszerint izzó parázson főtt az étel úgy, hogy a parazsat a cserépfazék köré húzták. Nyílt tűznél való főzéshez használt cserépfazekak. A 19. században elteijedt öntöttvas serpenyőt, lábast, fazekat már vaslábra, háromlábra tették, így alulról és oldalról is hevítette a parázs a főlő ételt. Régebben a tüzet nem hagyták kialudni. Sütés-főzés után a parazsat a tűzhely sarkán rakott tűztakaróba húzták, ahol hamuval takarták be, vagy tuskót tettek rá, ami a tüzet másnapig megőrizte. Az 1900-as évek elejére már mindenütt a szabad kéményes konyhák voltak többségben, sőt sokfelé kisebbre vették a konyha egyharmadába vagy negyedébe a kéményt, aláépítették a kemencét és körülfalazták, a konyha többi része így fíisttelenített és melegebb is maradt. Ezt kamin kéménynek nevezték. A nyitott tűzhely helyett egyre inkább téglából rakott, meszelt oldalú, zárt tüzelőterű, felül vaslappal ellátott, ún. „rakott sparheltokat" használtak, amelyeknek négyzetes hasáb alakú sütőrésze is volt. Hasonló típusú tüzelőberendezések más országészekből is ismertek: Vaslapos takaréktűzhely a kemence oldalában (a.). Felül vaslappal ellátott u.n. „rakott sparhelt"

2

1 .(b.) 2

6ZENTAI 1991. 123. 2

7 Kornádi (Hajdú-Bihar m.) 1960. Molnár Balázs felvétele. (Forrás: Magyar Néprajz IV. Anyagi kultúra 3. Életmód.) 184