Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
Tűzhelyek Az ételkészítési technikákat nagymértékben meghatározták a sütő-főző eszközök és a tüzelőberendezések. A 18. században a sárközi konyhákban olyan összetett tüzelőberendezés volt, amelyen a főzés, sütés, szárítás, aszalás egyaránt megoldható. Ennek egyik része a zárt tüzelőterü kemence, másik része a nyílt tűzhely. A jobbágyháztartásokban a kémény nélküli füstös konyha volt az általános, még a 19. század első felében is, ebben helyezkedett el a többnyire favázas és sövényfalú sárkemence és tűzhely. A konyhából fűtötték a szobabeli kályhát is, mert a kályha szája a konyhába nyílt. Előtte rendszerint fél méter magas oldalpadkát építettek, vert földből vagy vályogból, ez szolgált tűzhelyül, itt lehetett sütni-főzni. A füst a nyitott konyhaajtón át távozott. A füstös konyhában ritka kivétellel ott állott a kenyérsütő kemence is. A DélDunántúlon a füstös konyhának jellegzetes tartozéka volt a tűzhely fölé akasztott balkáni típusú rézüst, amit a szabad kéményes konyhákban is sokáig, a Sárközben pl. az 1870-es évekig megtartottak, a katlanok és rakott tűzhelyek elteijedéséig. A bogrács vagy rézvasfazék helye a tűzhelyekhez igazodott. A láncon lógó rézbográcsban a füstös konyha sárkemencéjének padkáján főtt az étel. 2 4 A szabad kéményes konyhák építése már a 19. század első felében megkezdődött, a két típus egymás mellett élt tovább egyidejűleg. A kéménytelen házra az 1930-as években a sárközi Deesen is emlékeztek még, úgy tudták, hogy 1870 körül még létezett. Valószínűleg azonban már ritka kivétel lehetett, mert a szomszédos Ocsényben az 1826-os tűzrendészeti ellenőrzés során 367 ház között mindössze kettőt találtak kémény nélkül. 2 5 A hagyományokhoz ragaszkodva Deesen állítólag 1870 körül még az legtöbb helyen a kéményes konyha sarkában arasznyi magasságú padkán égett a tűz. A 19. század végén a sárközi konyhák legnagyobb részében az alacsony (100-120 cm magas), vályogból vagy téglából falazott hasáb alakú sütőkemencéket használták. A szoba megjelenésével legtöbb helyen gyarapodott a tűzhelyek száma. Télen rendszeresen a kályha szája előtti padkát használták. A régi alacsonyabb (középen vagy sarokban elhelyezkedő) tűzhelyen, valamint a sütőkemence szájánál húzódó padkán inkább csak nyáron, és nagyobb vendéglátás alkalmával főztek. Az új, az asztalnál alig magasabb kemence teteje kiválóan alkalmas volt a 2 4 Forrás: K.NÉZY, 1993. 2 5 ,,Péri Istvánnak keményen meg hagyatott, hogy kéményt ezen a héten tsináljon. Balog Dorkó Péter kéményét kirakassa még pedig nem élire, hanem lapjára. Péterfi Istvánnénak meg parantsoltatott keményen, hogy kéményét ki rakassa, és vagy vájaggal vagy Téglával rakja, nem élére, hanem lapjára tsináltassa. Pap Péternek Puszta konyhája nem hagyattak helyben, meghagyatott leg inkább neki, hogy kéményt tsináltasson. Taba Dorkó István és Molnár István kéményei ki rakassanak meg parancsoltatott. Or. Kőntzől István nem volt otthon, pedig kéménye nints fel rakva. " - Ocsény község közs. jkv. 1809-1826. - 1826. dec. 12. 183
