Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

Csók István: Öcsényi keresztelő ( 1902), Mézevők ( 1904). A 20. század közepétől a Bogár István által vezetett Sárpilisi Népi Együttes

1

3 híre vonzotta a látogatókat, majd a „Sárközi Lakodalmas" színpompás rendezvényei szórakoztatták a közönséget, amely később a Duna melyet a ház előtt cigányok zenéjére jártak. Majd ugyanaz a barátságos parasztasszony arra kérte Cosimát, hogy menjen, nézze meg otthonát. A bűbájos Cosimával és az Abbéval együtt mind meglátogattuk a jó asszony szerény lakását, aki ezt bizonyára nagy megtiszteltetésnek érezte. Megmutatta nekünk konyháját, szobáját, baromfiudvarát stb. Hazafelé Ocsényen mentünk keresztül. Itt az Abbé. - aki mamával, Cosimával, Tonival, Bülowval. Plotényivel és velem a nagy határban utazott - megállította a kocsit egy zenekísérettel táncoló parasztcsoport előtt. Ploténvi és Rosty is táncra perdültek a parasztnőkkel, nagy mulatságára a társaságnak. "-HADNAGY - PRAHÁCS 1969. 219-265. " OLSVAI 1971. 1

2 A legismertebb - s a sárközi népviselet, népművészet iránti érdeklődéséről is jól ismert - látogató kétségkívül a festőművész Csók István (1865-1961) volt. Csók Istvánt származása és érdeklődése is kötötte a Dél-Dunántúl népéhez. Párizsi sikerei után és közben is gyakran hazatért szülőföldjére, és már a 20. század elején felfedezte magának festői témaként a népéletet és Sárköz népművészetét. Nyaranta Ocsényben töltött hosszabb időt, és kereste, gyűjtötte az élményeket műveihez. Természetesen ismeretséget kötött és kapcsolatban volt a népi kultúra értékei iránt érdeklődő és felelősséget érző más helyi értelmiségiekkel, így Kovách Aladárral (1860-1930) és Ács Lipóttal (1868-1945) is. A helyi újságok folyamatos - és lelkesen ünneplő - híradásaiból kitetszően nagy társadalmi esemény volt a festő leköltözése. Sejthetőleg nemcsak azért, mert a cecei-sáregresi illetőségű Csókcsaládot egyébként is számon tartották. Sokkal inkább azért, mert a múzeumi néprajzi kutatások, s a néphagyományra hivatkozó, háziipar jellegű iparművészet megszervezésén munkálkodó szekszárdi tudósok és művészek - intellektuális és esztétikai értelemben egyaránt - kiváló szövetségest reméltek az ünnepelt festőben. Népéletet ábrázoló képei elsősorban a szépséget, színességet, a parasztságban rejlő életerőt jelenítik meg, mindenekelőtt ünnepi eseményeket, szép, egészséges, fiatal és ünneplőbe öltözött alakokat örökített meg. Lovas Jánosné Szemes Erzsébet őcsényi asszony édesanyjáról, Szemes Dávidné Paprika Erzsébetről festett képet népviseletben. 1902-ben készült Öcsényi keresztelő című festménye, amelyen a sárközi menyecskeviselet dekorativitását és a keresztelő magasztos, ihletett hangulatát ötvözte egybe. Az 1904-ben készült Mézevökön ünnepi viseletbe öltözött fiatal pár ül egy fa árnyékában, idillikus hangulatban és környezetben. Több csendéletet is festett, amelyen népművészeti tárgyak - bokály, butella, mázas tányér, hímzett terítő - jelennek meg. E törekvésben különleges mondanivalót szánt a Tulipános láda című festményének. A „magyar stílben készült csendéletet" mintegy ars poeticának szánta a művész, mint azt a leveleiben megfogalmazott gondolatai is tükrözik. „Magyar piktor magyar képeket fessen" - írta 1910-ben Lázár Bélának. „A tulipános láda a szimbólum " - szögezte le a továbbiakban. Képének témája valóban egy jellegzetes dunántúli festett láda, amelynek tetejére két bokályban dús és színes virágcsokrot állított, melyek nagyszerűen „rímelnek" a láda festett virágaival. Középre pedig egy tányérba állítva egy menyecskeviseletbe öltöztetett babát festett. A képet mint új, nemzeti művészi törekvéseinek hírmondóját Párizsból küldte az 1910-es Tavaszi Tárlatra, s a címe ekkor még a súlyosabb mondanivalójú Magyar csendélet volt. - „Héjjus Éva a királynál. Nem ugyan személyesen, hanem remekül megfestett képmásában került Héjjus Éva őcsényi fiatal menyecske a király elé. Csók István a nyáron festett Tiltott gyümölcs cím alatt egy kedves kis képet, melyen Héjjus Eva éppen a szentegyházból hazajövet beoson a szobába s a tulipános ládában levő kosárból kecses mozdulattal kicsen egy szép piros almát s azt ingerlően hamiskás mosollyal készült megízlelni. Ez a bájos kép, melyet a művész a mostani téli képtárlaton mutatott be, megtetszett az O felsége a király részére válogató bizottságnak is és megvette a magyar király számára s a budapesti királyi palotában lesz elhelyezve. Örvendünk Csóknak ezen újabbi nagy sikerén és örvendünk azon is, hogy Sárközünk magyar népe az ő festői díszes öltözetében bevonult a magyar király palotájába. " - Tolna Vármegye 1903. nov. 22., idézi TOTTOS 1996, 37. 1

3 BOGÁR 1966. 178