Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

A csárdák, kocsmák, vendégfogadók világa nem volt olyan megbízható mint manapság, a közbiztonság az utakon is gyenge lábakon állt, de meglepetés érhette az utazót ha betért egy kis pihenőre a vendéglátó helyekre. Hisz itt a törzsvendégek általában a pásztornép, gyakran viszont betyárok, zsiványok voltak, s nem csak a vendégektől kellett félni, hanem - nyilván korábbi rossz tapasztalatok alapján - a személyzetben sem bízhattak meg maradéktalanul. Fekete József vendégfogadós levelében írja a nemes vármegyéhez 1833. pünkösd havában: „Most folyó Pünkösd hava 19ik estvéjén bizonyos Derecskei nevű Hőgyészi Zsidó Szegzárdról jővén, nálam az úgy nevezett három Rózsai Vendégfogadóba (Czifra Csárdába) - mint több ízben ez előtt mostis - meg szállott; kiis azon újság elbeszélése után - hogy a Szegzárdi Pálinkás Zsidónak gyilkosa már béfogatott légyen - Mészáros inasommal és borjász szolgámmal kukoritza szemekre játékhoz ült. Történt ez alatt, hogy a nálam segédül tartozó jámbor és szelíd természetű Bátyám őket nézvén, el álmosodott; s azért szobájába nyugodalomra készült: de minthogy én otthon nem voltam, mint félékeny a magányban óvással élni jónak találván, szobámbol egy Puskát ki hozott s azt a Vendég szobába olly szándékkal letette, hogy még kitekintvén, visza jöttével azt magával háló szobájába viszi. Melly ártatlan czélnak vajmi váratlan következése lett; Mert a Szegzárdi szomorú történet képzeletével tellyes zsidó a nélkül, hogy valaki véle tsak enyelgett is volna - megijjedvén a Puskától; ki sompolygott s eltűnt, s mint regvei hallatott - a szomszédságba a Vinczellernél töltötte az éjszakát; Bátyám béjövén, a zsidót nem látta; de gondolván hogy - mint előbb készült - tsakugyan Harczra a muzsikához mulatni ment, Bátyám is le nyugodott. Azonban regvei az érintett zsidó tarisznyájáért béjött, azt elvivén odább gyalogolt. Ekkor ijedéséröl legkevesebbet sem hozott elöl: De fájdalom! Annál több hazugságot szórt szélyel másutt. Mert ö koránt sem beszélte a dolgot annak volta szerint, hogy tudni illik ö a Puskától megijedt, hanem hogy ötet Czifra Csárdába a kortsmáros, s emberei agyon akarták lönni, sött már reáis ezéloztak. Ezen alaptalan hazug beszédjének előleges következése az, hogy ámbátor esmerösim házamról leg kisebb betyárságot sem tesznek fel - mégis minden hol a hova megyek, bámulást okozok, s némellyektöl szégyen özöne közt szemrehányásokat is szenvedek. " Schiffer Efraim 32 éves hőgyészi zsidó a következőképpen mondta el a történetet: „f.e. Pünkösd hava 19a Lovait el adni szándékozván, Szexárdra igyekezett de el esteledvén. Mintegy kilenczedfél or akkor, az úgy nevezett Czifra csárdába bé tért, a mellyben az előtt is már több izromban, meg pedig meg lehetős kész pénzzel hált és semmi baja sem történt; Itten Fekete Zsigmond, a korcsmáros Báttya, és Hoff János mészáros Inas, ötet, mint régi esmerösseket ugrasztottak, hogy illy későn, sem Gazdájok, sem asszonyok otthon nem leven, ne menne el - a Zsidó ott is maradt - a fentebbiek és fejer cselédek megvacsorálván, a fejér cselédek csak hamar feküdni más szobába mentek - későn is lévén az idő, a zsidó Fekete Zsigmondot és Hoff Jánost tudakozó ha nem feküdnének e le? Mellyre ezek felelék, hogy a Gazdájok nem lévén idehaza, edjes, illyen Csárdában, az Urok parantsolattya szerént, le nem feküsznek, hanem a vigyázás végett fent maradnak, de a zsidónak ajánlók, hogy a Kályha mellett lévő ágyra feküdne le, a zsidó azomban mondá, ha ők nem, ö sem feküdne le, és mivel töltenék az időt? Erre Hoff János monda, majd malmosdit jadzanának - a minthogy a zsidó az Inassal kettőt jadzott is - melly közben Fekete Zsiga kérdezé a zsidótol hogy 15 máza nadállya lévén, nem venné e meg? A zsidó tudakozó, mi volna az Ara? Mellyre János Inas borossak létére azt feleié, hogy 500frt - erre Fekete Zsiga csakhamar azt viszonozza, mit beszélsz, annak mázsája 180 frt mire a zsidó kérdésére a nadályok hol lettek Fekete Zsiga mondá hogy a Pintzében, hová mennek vél le azoknak megtekintésére, de a zsidó feleié, hogy illy setétben, és gyertyával el nem menne hanem reggelre hadja - Ezekután az Ivó, nagy vendégszobából ki menvén a folyosora a zsidó, az ajtón lévő jó hasadásokon a szobába nézett, és halgatodzott, Fekete Zsiga és az Inas mit beszélnének? Az hasadékon által halván mondani Zsigát, hogy a zsidó tsak ugyan nem mérészel éjszakának idején pintzébe lé jönni, Jantsi Inas pedig ezt mondani, hogy majd reá szedi ö. - Ezen hallott beszédekre a zsidó bé ment az Ivószobába, honnét Fekete Zsigmond a Gazda szobájába térvén, abból edj puskát hozott ki, mondván, ezt azért hozta ki, hogy az Ur, és asszony otthon nem lévén, ha valami történne készbe lenne a fegyver, és a puskát a kályha mellé állító ezután Jantsi Inas a puskát kezébe vette, gondolván a zsidó, hogy ez talán azzal valamit akarna, Jantsi kezébe a puskát két végénél fogva megfogta, és az inasnak mondá, hogy nézné még, ha meg töltve volna e? Jantsi a sárkányt felhúzván, de rapsit nem látván rajta, a Dupla Puskát meg töltöttnek lenni nem találván, könnyen megvalósítható, anélkül, hogy szükséges lenne a korábban más viszonyok között kibocsátott rendelet végrehajtására gondolni. "- K. BALOG 1985, 38-39. 140