Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
azt eleresztette, mellyet is az inas elebbi helyere megint letett. - Melly után a zsidó ismét a folyosora ki menvén, az ajtó hasadékon be kukutsolt a puskát nem töltötték é meg? A zsidó kint létté alatt Jantsi mondá Fekete Zsigmondnak 'no ugyan hitvány puskát hozál bé hiszen meg sem volna töltve! Erre a zsidó septébe a szobába toppant, azon gondolat ötölvén elméjébe, hogy csak ugyan azok a puskát meg tölteni, és rajta valamit el követni fondorkodnak - ne hogy valami történjen, jantsi Inasnak mondá, hogy Harczon nagy muzsikát halván, nyitná fel az ajtót, vagy kaput, menne el velle, vagy eresztené el? Jantsi azonban erre az válaszoló, hogy sem Ura, sem Asszonya nem lévén otthon, sem a kaput fel nem nyitná, sem el nem menne Fekete Zsiga pedig azt mondá Jantsinak, hogy ha az Arnyékszékröl, hová a puskával és gyertyával szándékoskodott, visza jönne, el mehetne a zsidóval. Minthogy Fekete Zsigmond tsak ugyan puskával, és gyertyával félre ment a zsidó pedig az gondolta, Fekete Zsigmond eztet azért tette volt, hogy ott a fegyvert meg tölthesse - a zsidóba lévő félelem legfelsőbb leptsőre emelkedvén, Jantsira esett, hogy csak nyitná fel a kaput, eresztené ki, mivel mi okbol mehetett Zsiga félre puskával, és gyertyával, midőn ezen kortsmában még soha szerentsétlenséget meg esni nem hallott volt?" A kivizsgálás után Visolyi János főszolgabíró megállapította, hogy a zsidó képzelődött, megállapították, Schiffer Efraim „Inn nyavalyában szenvedő és így igen nagy érzékenységgel bíró, anélkül hogy tsak edj szóval is fenyegettetett, vagy ijjesztetett volna a folyamodo Cselédjeitől, a Szexárdi Zsidón esett történetből vett képzeletbeli félelem miatt futott el, ugrott által a Csárda kapuján... " m Vendégfogadók Amikor az utasember kvártélyt talál az út menti udvarházakban, nemesi lakokban, kastélyokban, esetleg plébániákon, a kalmárnép pedig a városbeli polgárházaknál, vendégfogadóra nincs szükség. A városokban sokáig élt a családi elszállásolás rendszere, a ,,tisztességes utazók" a tekintélyes polgárok házait keresték fel. Az idegenek részére a legtöbb ilyen házban külön szobát vagy lakrészt tartottak fenn. A patriarchális vendégfogadás azonban a kereskedelmi forgalom élénkülésével elégtelennek bizonyult. Az árumegállító jog kötelező megszállást is előírt, s egyre nagyobb számú idegent kellett elhelyezni az élénk forgalmú piacvárosokban. Ezért kényszerültek olyan épületeket emelni és berendezni, melyeknek nem volt más céljuk, mint az utasemberek elszállásolása. Az első magyar vendégfogadó, amelynek írásbeli nyoma van, Esztergomban működött. A káptalan egyik 1279. évi oklevele szerint az esztergomi Kis-Duna menti fogadónak azon esztendőben Kopasz Péter volt a tulajdonosa. Az érseki város ebben az időben nagy kereskedelmi központ is volt, ahová hajón, szekéren, lovon gyakran érkeztek orosz, német és francia kereskedők is. 12 4 Szoros értelemben vett fogadója Budának is csak a 14. századtól kezdve volt. Az ország töröknek hódolt területén a vendégfogadás keleti formái alakultak ki. Az oszmán hatóságok arra törekedtek, hogy fellendítsék a kereskedelmet, ezért védelmet és különböző kedvezményeket nyújtottak a kalmárkodó embernek - legyen az bármilyen hitű -, s áramlott is seregestül a kereskedő nép mindenfelől a hódoltság váraiba, városaiba, vásárhelyeire. A német, magyar s a legkülönbözőbb balkáni nép fajtákhoz tartozó kalmárok elhelyezéséhez sok szállóhely volt szükséges, a nagyobb városokban és falvakban mindenütt épült is egynéhány vendégfogadó, kereskedői fogadó - mely utóbbiban a vándorló kalmár nemcsak megszállt, de nappal portékáit is kirakta s ebben a bazárszerű épületben árusított -, vagy pedig karavánszeráj, ahol lovaikkal egy fedél alatt, egyetlen hatalmas hodályban éjszakáztak az útonjárók. Evlija Cselebi feljegyezte, hol hány vendégfogadó várta a vándort. Eszéknek hat kereskedői fogadója és egy karaván élelmezési szállója volt, Dárdán, Baranya váron és Mohácson egy-egy fogadóra lelt, Bátaszék új szállodája pedig éppen akkor épült, amikor Cselebi 1663-ban átutazott a palánkán. Szekszárdon, Pakson, Pentelén és Ercsiben egy-egy fogadó állt az utasok rendelkezésére. 12 5 A karavánszeráj a legjellegzetesebb török fogadófajta. Báró Vratiszláv, amikor 1591-ben lefelé utazott a Dunán, ahogy Budát elhagyta, a jobbparti falvakban pillantotta meg az első bádogfedelü karavánszerájokat. Paksról jegyezte fel, hogy jelentékeny karavánszállója volt, de elsőízben az al-dunai Palánkán veszi igénybe e török fogadó-féle 12 3 TMÖL. Közgy. 554/1833 12 4 ANTALFFY 1975, 185. 12 5 ANTALFFY 1975, 192. 141
