Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

jelentések fel olvastattak és a megyebéli Csárdáknak helyheztetések tekéntetében vétetett volna a köz bátorságnak fen tartására és gonosztévők menedékhelyeknek meg kevesebbítésére nézve e következendő Csárdáknak eltöröltetése rendeltetett meg úgy mint: A Völgységi járásban: l. A Lengyeli határba, a Jóbor nevezetű Csárda. 2. Az Adányi pusztába az erdő Farkába levő Csárdák. A simontornyai járásban: 1. A kölesdi Csárda, az előtt adott akokra nézve. 2. A morágyi Csárda. 3. A Bikádi Csárda. A dombóvári Járásban: 1. A Döbröközi határba a Csurgói Pusztába, a a jelentésekre elöl adott okokra nézve. 2. A Naki Határba, a Nosztányi Csárda. 3. A Várongi Csárda. 4. A Szaktsi határba a Raiczer Csárda. A Földvári Járásban: 1. A Paksi határba: a. A faluszéli, b. Biritoi. c. Cseresnyést, d. Akaiácsi. 2. A szegzárdi határba az ebesi Csárda. 3. a decsi határba, a. Babits házi. b. Nekeresdi Csárdák. Ha mindazonáltal az illető Uradalmak ezen megírt Csárdák mellé egy kis házatskát helyheztetni, és az által a köz bátorságot meg szerezni kívánnák, szabadságokba fog állani, hogy mihelyest elegendő kis Házosoknak való épületnek által, a köz bátorság fenn tartatik a nevezzett Csárdákat magok valóságokban meg tarthatyák. "

12

2 12

2 TMÖL. Közgy. ir. 3:19/1811. - Az 181 1. évi határozatokat nem sikerült megvalósítani, így hasonló célokból 1827-ben ismét összeírták a csárdákat és magányos épületeket. A földvári járásban a Duna mellett voltak: „a. Nemes Parrag Istványé. b. Magyariban Nemes Rosti Károly Uré. c. Orosz Ur részén, mely Kern Peregrinus által készíttetik, d. Kiss Josef Uré. f. Taliánné Aszonyságé. e. Varasdi Uré. g. Vigyázó Ignátz Ur részén levő. h. A Kéri határ széllén az úgy nevezett Pünkösdi tsárda. i. Tseresnyési pusztán a Petrits tsárdája valóságos Barlangja zsiványoknak. k. Nekeresdi Tsárda Bátaszéki urodalomé valoságos Rosztévök tartozi helye. I. hentsei ugy nevezett Szolma tsárda a vörös Körösztnél. M. kamaráé, henyélök s buják mulató helye ". A dombóvári járásban: „1. Horhi Pusztán úgy nevezett Pipa gyuitoi tsárda. magányos és az erdőhöz közel fekvő. 2. Bedeghi határon úgy nevezett Petsardi tsárda. Somogy vármegye Szélén eggészen magányos. 3. Kis leperdi pusztán úgy nevezett Raiczer tsárdája. 4. Leperden úgy nevezett Máthé tsárda mind a kettő, igen maganyos helyen fekvő. 5. békatoi Méhészházi tsavargoknak öszvejövetele Helye. 6. Megyesi Pusztán az úgy nevezett Megyesi Tsárda mivel Muthi puszta erdejéhez közel vagyon, a Gonosztevőknek az el reitésekhez igen alkalmas. " A simontornyai és a völgységi járásban nem találtak ilyen helyeket. - TMÖL. Közgy ir. 3:185/1827. - A külterületeken lévő csárdák problémája, közbiztonsága még az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc után is foglalkoztatta a közigazgatás vezetőit. Szalay György, a dombóvári járás főbírája 1851. márc. 3-án levélben javasolta a megyefőnöknek, hogy közbiztonsági okokból romboljanak le több csárdát járásában. „Számos évi tapasztalásom utánn azon meggyőződésre jutottam, miszerint egyik legfőbb oka annak, hogy a kerületben a személy és vagyon bátorság öszve hasonlítva e megye többi járásaival olly nagy mértékben veszélyeztetve vagyon, a sok magánossan elhelyeztetett csárdákban rejlik. Ha egy részrül ezen csárdáknak fenttartása tekéntve e helybéli körülményekre a Helységeknek egymástoli néha 2 és 3 órányi fekvésére mint az utasok állapodói és meg nyugvási helye némüleg pártoltató volna, de ha más részrül a mérlegbe vétetik, hogy ugyan ezen csárdák főképp az újabbi időben, mellyben a katonaságtóli megszökés, az az előtti bujkállás illy gyakori, mindenféle csavargók és rablók menedékhelyei és gyülpontjai, annyira, hogy ezek most valóságos haramia barlangokká a honnét a békés utasok meg támadtatnak, és olly búvó helyekké váltak, hová az üldözőbe vett rablók menekülnek, nem lehet el nem esmérni, hogy ezeknek további meg maradása a közönségre nézve leg nyomosztóbb. és hogy azon csekély hasznot, mellyel az utasnak is talán a tulajdonosnak is nyújtanak, sokszorosan felülmúlja ártalmasságok a közbátorság szempontjából. Ezen indokok által vezetve, bátorkodom Nagyságadat megkérni, miszerint következő csárdák eltőrlesítése iránt illető helyen a szükséges intézkedéseket meg tenni méltóztatna úgymint: lör Szakály és Tamási közt magánossaon álló úgynevezett Regőlyi csárda, innét támadtottak és fegyvereiktül megfosztottak múlt évi karácsony táján egy csendőr és egy Kormos István és 6 szökött katona által. 2or A Dombóvár mellett fekvő Perekaczi csárda, mellyben már számos kujtorgók elfogattak, és mellyrü a többszeri vizsgálatokból bizonyos, hogy ez gyülhelye a Baranya, Somogy és Tolna megyei csavargóknak. 3or A Döbrentei csárda Ozoráról Szokolyra vezető uton. ez volt tanyája Nagy Pistának, és Gőgös Jósefnek a kik ezen csárdából két kocsin utazó Ertényi lakosokra lövöldöztek, és ez eset után a csendörök által elfogattak. 4er A Megyeri csárda Konyibol Ireghre vezető útvonalon. Alig múlik hét, hogy abban kujtorgók és emberi társaságot kerülő gonosztevők be nem szállanának Itt fordultak mily gyakran Maritty Jósef és Petty Kis Kováts István, még végre a csárda bérlőjétől nálam elárulva elfogattak 5ör A Bedegh mellett fekvő Bedeghi csárda melly régtől fogva, leginkább pedig jelen időben Kormos banda tagjai által annyira zsaroltatott, hogy kéntelen volt a bérlője a csárdát ott hagyni. Ezen csárdáknak tulajdonossá Herczeg Esterházy Pál. Miután a legszomorúbb tapasztalás mutatja, hogy e kerületben a közbátorságot az alig 3A év leforgása alatt tőrtént 4 egyéneknek kivégeztetése és két haramiának halálig való üldöztetése által még most nem jött helyre és a gonosztevők ezen leg borzasztóbb példák által sem vissza rettenthetők, nem marad egyébb hátra mint az elősorolt valóságos bünfészkek eltőröltetését" szorgalmazni. A következő válasz érkezett: a Helytartótanács 1810. ápr. 10-én valóban elrendelte az ilyen magányos csárdák lerombolását, „azt azonban az elmúlt több mint 40 évben nem hajtották végre, s ennek végrehajtása jelen viszonyok között általánosan már aligha engedhető meg, miután a csárdák száma azóta jelentősen megnövekedett, fennállásuk lakatlan vidékek végtelen távolságain, melyeken találhatók, egyaránt szükséges a vidék kultúrája, az utazók és kormány szolgálatában álló szervek számára, és felügyeletük az immáron nagyobb népsűrűség, a megerősített biztonsági szervek mellett, ha a hatóságok teljesítik kötelességüket, 139