Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

„ Kormos Pistát Simontornyán megfogták, Mindjárt az urak elejbe hajtották. Mind együtt volt viceispán, alispán, Kérdik tőle: hány lovat loptál, István? Loptam lovat, ötöt, hatot, hetet is. Mégsem jutott az uraknak csak egy is, Loptam volna az uraknak csak egy is, Loptam volna ötvent, hatvant, hetvent is, Jutott volna az uraknak csak egy is. Kormos Pistát kísérik a börtönbe, Szeretője az ablakon át nézte. Ne nézd, ne nézd a gyászos életemet, Mind teérted szenvedem most ezeket. ' „Subri Józsi híres zsiván, Kit megfogni már sok kíván. Kerek-piros az orcája, Ezer csók illenék rája. Sobri Józsi sarkantyúja Színezüst, mindenki tudja, Hej, ha én csengését hallom, A szívem megfájdul azon. " Sobri Jóska(1810-1837) Ezt énekelték a 19. század leghíresebb dunántúli betyárjáról. Neve (Subi, Zsubri, Subri alakban is) a korabeli sajtó és népszerűsítő irodalom, valamint a száj hagyományozó népköltészet jóvoltából eggyé vált a betyárság fogalmával. Személyéhez olyan szenzációs eseményeket kapcsoltak, amelyek bizonyosan nem történtek meg, vagy ha igen, hát nem vele. Ilyen költött eset például, hogy az egri érseket tízezer forinttal megzsarolta. Az anekdota szerint: Sobri püspöki ruhában megjelent az érseknél, beszélgetés közben félrevonta, majd amikor négyszemközt maradtak, pisztolyt szegezett rá, fölfedte kilétét és pénzt kért tőle, amit a megszeppent érsek szó nélkül meg is adott. Persze az is tudnunk kell, hogy Sobri sohasem járt az egri érsekség területén. Családja vasi illetőségű volt, apja Pap István kanász, a Sopron megyei Sobor kisközségből ment át a Baltavár mellett fekvő Erdőd majorba. Jóska fia valószínűleg ott született. Vahot Imre írt a Sobri családról szívreható „ népismertetés "-t - az istenfélő, szelíd és becsületes, még 75 éves korában is szép szál apjáról, valamint Erzsébet és József gyermekeiről -, és cikkéhez dagerrotip felvételt is mellékelt. A 19. század publicistája úgy vélte, Sobri Jóska fiatalkori könnyelműsége, meggondolatlansága folytán keveredett bűnbe, s ha a magyar büntetőtörvény szelídebb lett volna, élete másként alakul. „A 18 éves Sobri Józsit bémelly kóbor rossz cimborák egy ízben arra szólították fel, hogy menne velők a Bakonyba néhány darab sertést elhajtani, illetőleg lopni. Az istenfélő Józsi e merény végbevitelétől eleinte vonakodott; de a rossz cimborák gyávaságot vetvén szemére, ez hiúságát sérté, s dicsvágyát annyival is inkább felingerié, mert a puszták szabad, de műveletlen fiai inkább életmódjukkal járó hősi tettnek, mint sötét bűnnek hajlandók tartani az isten szabad ege alatt mintegy közös birtoknak tekintett állatok fortélyos elsajátítását. Sobri tehát inkább legénykedésből, csak azért, hogy merényével szert tegyen a derék cimbora névre - de különben is kalandokra hajlandó, tüzes, nyugtalan vérénél fogva, beleegyezett a társak kívánatába, távolról sem sejdítve azon következtetéseket, mellyek e lépéséből rendkívüliségök dacára is olly természetes láncolatban fűződtek egymás után...miután a gazdatársak azonfelül, hogy elcsalták, a lopott jószágnak még eladását is egyedül rábízták, a megkárosított tulajdonos az eladásnál nyomába jött a lopásnak, és Sobri Józsi, mindamellett, hogy a cimborák igen csekély osztalékba részesítették, kénytelen volt a kárt megtéríteni (szegény jámbor atyja fizette meg érte az egészet), s azon felül a megye börtönében töltendő két évi fogságra és sok pálcaütésre ítéltetett. "

m Vahot Imre leírásából az derül ki, hogy a szombathelyi börtönben raboskodott a fiatal kanászbojtár, más források a zirci börtönt emlegetik. A néphagyomány úgy tudja, hogy a negyedévenkénti 25-30 bottal súlyosbított börtönbüntetését, amelyet 1832-ben kezdett meg, megenyhítette a szép porkolábné szerelme. Egyik rabtársától (vagy a csinos menyecskétől?) írni-olvasni megtanult, „szóval, a börtönében különös 10

4 Somogy és Tolna megyében ismert betyár. - DOMOKOS 1995, 310. 10

5 KÜLLŐS 1988, 94-95. 132