Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

átalakító behatással volt reá, úgy hogy mikor a két év leteltével kikerült e képezdéből, családja és a környék emberei alig ismertek reá, ki szennyes, rongyos gúnyáját a börtönben tiszta és cifra ruhával cserélvén ki, igazi nyalka, délceg betyárként, kész kalandorként tért vissza házi tűzhelyéhez... " Gönczi Ferenc betyármonográfiája szerint Sobri nem töltötte ki büntetését, hanem megszökött a zirci börtönből, s ebben talán a porkolábné is segítette. (Egy ponyva szerint viszont szabadulni sem akart, a szépasszony miatt.)

10

6 1835-ben hallunk róla ismét: egy Fényes Istók nevű csordás bojtárral együtt kirabolta a kolomposi juhászt. Társát elfogták, ő azonban elbujdosott s ettől kezdődött betyár élete. Egyik legfeltűnőbb rablását 1836-ban követte el Kónyiban, hol a győri káptalan pénztárát s a kasznár értékesebb ezüstjeit és ékszereit vette magához, a pénztár átvételére kiküldött káptalani kanonok érkezése előtt. Később kirabolták Hunkár Antal insurgens ezredest. E rablás Tolna megyében is nagy feltűnést keltett. Gindly Antal levélben tájékoztatta sógorát Csapó Dánielt 1836. okt. 12-én Sobri Jóska és társainak rablásáról: „... folyó hónak 8-ik éjjelén szeretett barátunk, Hunkár Antal házában meglepetvén, csúfosan kiraboltatott Sobri s társai által. Számosan jővén udvarában esthajnalon, amidőn őrjei minden felé és minden esetre kiállítva s kirendelve volnának katonái rendszer, s pedig úgy, hogy kiki a rablók közül kötelességét előre tudván, egy - nyilván Sobri - felvont dupla pisztolt mellének szegezvén az úrnak, parancsola nekie, minden pénzét s ezüstjét elől adni - addig a másik az asszonyi ékességeket elől kérvén az Asszonyságtól, s minden, ami nékiek megtetszett összeveszedték, úgy a Sz. Istvány mellén függő keresztjét, de még az asszonynak jegygyűrűjét is ujjáról lehúzván az urat a pincében vezették, ott magokat felborozván, magokkal is vivén, az urat ottan bézárván, elköltöztek!!! Ezt tudtokra adni annyival is szükségesnek látom, hogy Téged ez eránt meg kérvén Bezerédj és Sztankonszky Barátainkkal közölni - javaitokat, pénzeiteket jó előre ellátni, biztos helyre hordani talán nem fog ártani!"

10

1 Hunkár kirablása után kezdődött üldözéskor Sobri és embere Milfait kettévált, hogy kevesebb társsal könnyebben kitérhessenek az elfogás elől. Milfait nemsokára kézrekerült s Veszprémben felakasztották. Sobri pedig társaival Somogyon át Tolna megye felé vette útját, a lápafői erdő felé vonultak. 1837. február 17-én délután 4 óra tájban a katonaság ráakadt az erdőben borozgató Sobri bandára. Menekülési lehetőséget nem látva Sobri Jóska agyonlőtte magát.

10

8 A Helytartótanács 1837. febr 28-án kelt leveléből tudjuk, hogy „a Magyar Fő Hadi Kormány közelebb ide érkezett Értesítő levélnél fogva azt jelentette, hogy Szakisán szállásoló Herczeg Schwarzenberg Dsidás osztály katonái folyó hó 17én Lápaföhez közel egy völgyben helyezett juhakolba, és pinczébe lappangó hét személyekből álló s puskákkal felfegyverzett zsivány tsoportra akadván, azt, - a melybölis egy rabló megöletett egy másik pedig halálossan megsebesíttetett, bizonyosan hatalmuk alá kerítették vólna, hogyha az érintett Dsidás osztály kapitánya Gróf Kerselstadt által a közel lévő Várong helysége részéről sürgetőssen kért segedelem ettől meg nem tagadtatott volna. " Dőry Sándor főszolgabíró jelentése szerint a múlt hónap (február) 17-én „e Nemes Vgyében bécsapott, s a Lápafői erdőbe létezett Nevezetes, és a gonoszságaitul elhíresztelt, és a nemes Vgye kebelének is egy részében tanyázó Herczeg Schwarczenbergh Nemes Dsidás Ezeredbeli Katonai csapat által elnyomás, és kezére kerítés tekintetéből megtámadott Zsiványok; a fő Hadi Kormánynak a már tisztelt Nmlgu M. K. H. Tanátshoz bocsájtott értesítése szerint, annál fogva csupán és egyedül azon okbul nem fogadtathatták, és kerítetthettek mindannyian kézre, mivel állítólag a Várongi helység lakosi a katonaság felszóllítására a kívánt segedelmet megtagadták, és eképpen ama gonoszokkal, küldött katonaság a helységbéliek által kivántatóképpen nem segíttetett, ugyan szerencsém ezen egész állapotokra vonulólag jelent: A már feljebb is jelelt február hó 17én Szaktsi Jegyző Kelemen Mihály megtudván, hogy ama megüldözésbe vett, és híres Sobri vezérlete alatt Zsivány Banda a vett híradás szerint a Lápafői szőlőben Takács Pál Lápafői kisbirtokos Ur Juhász tanyáján létezne, nem késett a nevezett Jegyző ezen vett bizonyos hirrül, és következve a zsiványokk hollétekrül a Szaktsi helységben lévő Dzsidás Ezeredbeli Százados Kapitánt, Grof Kesselstadt Fülöp Urat azonnal tudatosittani és őtet azokk kézre keríthetések végett megkérni; kiis nyomban 23 közvitézeket talpra állítván ezekkel (még is másod Kapitány Báró Sirding Imre, és Báró Venck Hadnagy Urakkal) Drangetz Ferencz nyugalmazott, és állandóan Szakcson lakó őrmesternek útmutatása szerint; délutányi három és fél óra tájban, a feladott gonoszok elnyomása tekintetéből Szakcsrul Lápafeőnek a 10

6 KÜLLŐS 1988,94-95. 10

7 K. BALOG 1978,391-392. 10

8 GÖNCZI 1944, 253-256. 133