Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

a pálinka - kocsmáitatását és kimérését ellenőrizte. Szűkebb értelemben a szőlőmonokultúrás területeken és mezővárosokban a szőlődézsma, valamint a borkereskedelem földesúr és tanács szabályozta rendjére ügyelő és meghatározott munkamegosztásban közreműködő hites személyek (akolómester, kádszúró, törkölylátó) felelős vezetője, aki a borbírói számadások és -jegyzőkönyvek alapján számolt el a helység jelentős jövedelmi forrásával. A borbíró ügyelt a bor minőségére, hírnevére: minden hordóból látópoharat, emelőpoharat küldtek részére, hogy minőségét érzékszervi vizsgálattal ellenőrizze, s árát megszabja. Minden borszolgáltatással kapcsolatos ügyben a közösség érdekeit figyelembe véve intézkedett. A borbíró hangolta össze az urasági és városi vagy falusi kocsmák, valamint a szabad bormérés idejét és működésük módját, biztosította a háborús idők borban fizetett rendkívüli adóinak arányos kivetését. A borbíró volt az oltalomlevelek és kiváltságok biztosítása érdekében adott ajándékbor és a helység ünnepi borának adminisztrátora, egyben a szőlőhegyek rendjének felügyelője, védelmezője, a szőlőbejárás és a szőlőmunkák ellenőre, a szőlőcsőszök, hegypásztorok felettese. De ő volt község borainak kezelője, felügyelője, számadója, a község pénzügyeinek intézője, gondviselője, a falubeli boreladás szervezője, ellenőre és felügyelője is A szőlősgazdák érdekeit képviselve vigyázott a szőlővel kapcsolatos helyi jogszokások betartására. A borbíró kezelésében lévő községi borok egy részét a tanács tisztségviselői és vendégei itták meg, más részét pedig a helységek kocsmáiban mérték ki. A kocsmárosok a borbírótól vették át az árusítandó bort és neki számoltak el a bevételekkel. A borokat részben vásárolták, részben a lakosok különböző adók fejében, járandóságok megváltásaként adták be a tanácsnak. Ezen borok után a bérlő kocsmáros csapbért fizetett. A borbíró gondoskodott a kocsmák működéséhez szükséges feltételek biztosításáról, pl. javíttatta a kocsmaépületet, felszereléseket vásárolt. A borbírói tisztség adómentességgel járt, elengedték a porcióját. Sőt a tanácsülési jegyzőkönyvek bejegyzése szerint fizetést is kapott: „borbíró és a hadnagyok egy pár fejelés csizmát kérnek még. Végeztetett: Hogy mivel a hadnagyi, és borbírói hivatal gyakorta, sőt lehet mondani mindég sok strapatioval, s gonddal vagyon össze köttetve: azonban a bor bíróság szám adói hivatal, méltóknak ítélték a kérést. "

4

3 A 16. század elejétől a 19. század közepéig ezen országszerte általános tisztség hatáskörét néhány helyen, - így Szekszárdon is -, a vásárbíró látta el. Ocsényben a 19 század első felében a községi elöljáróság hierarchiájában a helység gazdája vagy más néven a borbíró rangban közvetlenül a bíró után következett. O adta ki hetenként a helység kocsisának a helység lovainak eledelét, a lóporciót. A kisbírók közreműködésével a borbíró hajtotta be minden családtól a Helység Domesticájának nevezett helyi adót. Fizetést ugyan nem kapott az őcsényi borbíró, de fáradozásai fejében a többi községi elöljáróval együtt relaxatiót (mentességet) élvezett. Elengedték számára a helyi adókat, szolgáltatásaikat, porciojukat is a községi pénztárból fedezték.

4

4 Hegyessy Ádám a szekszárdi uradalom helyettes ügyvédje 1839-ben panaszkodott a város vezetésének a következőkre: „Feli adatattván a Mságos földes Uradalomnak, hogy a szexárdi lakosok az ujabb 6 törvénynek 2dik §-a ellenére, mely szerint a külső helyekrül és a Szexszárd Mváros lakosinak akár kezeskedésre, akár magok szükségekre hordokba, atalagokba, és akokban, vagy ily nemű mértékekben bort bé hozni szabad, többen helyben is Szexárdon kisebb nemű edényekben csöbrökben, csutorákban fertálos sajtárokban nem ugyan csapra ütöt hordokbul hanem szívóval vagyis héberei aki szívót bort árulni és venni valamind a pálinkát is akos hordon alul eil adogattni, de még icze számra is ki mérni, és ezzel az Uradalmat a magányossan ötet illető jussában röviditteni és károsítani semminek sem tartják; - és mind a melet, hogy illyetén az érintet ellen való ki tsapongásoktul az ki Tisztség által a helybéli lakosok már ell tiltattak azt még is folvást foltatni meg nem szünek, ezel azon M. Uradalom részérül nyilván és Unepélessen dob szóval való kihirdetés által újra meg tíltattni rendeltetik a helybéli lakosoknak, hogy mivel a hivatkozol törvény egyedül azt engedi, hogy külső helyrül lehessen akó számra bort bé hozni, helybe az akoszámba alul akar csöbrökben vagy csutorákban, akar pedig fertálos sajtárokban, vagy nagyobb akár fa akár üveg edényekben bort vagy másféle szeszes italt árulni, és venni egy általában ne merészeljenek, külömben a kimért szeszes italok vagy borai a hordon, ha mingyár csap alá véve nintsen, hanem héberei abbul szívatott a ben levő szeszes italai ell vétettni, és pálinkáiul amugyis az uj törvény sémit sem eresztvén, ez egyáltalában kisebb edényekbe akar a háznál, akár a piartzon, vagy vásárok alkalmatosságával arultattni, és meketettni ell kobzási büntetés alatt tilalmaztatik úgy hogy a ki ily az Uradalom részérűl tiltot bor, sör, vagy pálinka 4

3 Őcsény közs. prot. - 1814. febr 5. 4

4 LUKÁCS 2004, 402. 108