Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

Urodalom sem állíthat föl több Korcsmát, mint a mennyinek mindég gyakorlatában voltt s van, ezen válalattal, melyre senkitől engedelmet nem nyertt, s nem is nyerhetett - neki az egyetlen egy Vendégfogadohoz lévén csak joga" - bíróilag tiltsák el a többitől. A feljelentés hatására kivizsgálta a város az ügyet, tanukat hallgattak ki. Az első Borsodi József református, feleséges, 39 éves, dunaföldvári lakos volt. Szerinte egy alkalommal ő is a kérdéses Kruspír kertben „(mely és a nagy vendégfogadó között egy festő ház létez) menvén; egy meszely bort kért és azon kérésére csak ugyan egy meszeles le pecsételt buteliaban bort adtak eleibe, mit el kőltvén el ment, tapasztalta azt is: hogy az öt e kertben meg előzött Schuman előtt szinte egy oly meszeles butelia bor volt: azonban: hogy deciszámra vagy meszely számra méretetett volna nem tudja..., hogy azonban melyet ő azon kertben el kőltvén közönséges jó asztali bor vala és jó az ára egy meszeles bornak 15 xrban. " Többen bizonyítják e tanú vallomását. A főkérdés az szabad-e egy kocsmárosnak több helyen is bort mérni, mint a szerződése megengedi, vagy is: „ Vagyon e joga Alperesnek...Contractussa mellett, melynek erejénél fogva Korcsmároskodik a Nagy Vendégfogadon tul, még egy más ettől is egésszen külön helyen s pedig egy harmadik házban kertben folyamatossan kisebb mértékben bor mérést gyakorolni? Es 2or Hogy a Kruspír-féle Kertbeni borárulás, valóságos bormérés e? " Ez a kérdés, mivel utcákban gyakorolt bormérésről van szó. A Kruspír -féle kertet számosabb dunaföldvári polgár óhajtására nyitották meg. Itt nem egy két vendégről van szó, sem két butélia borról, hanem száz és száz vendégről, és pedig minnden osztályból, sok palack borról, melyeket a kertbeni pincében tartottak, „és a Pinczérek által szolgáltatnak ki, tehát nem akkor hozzák át a kocsmából, mikor egy vendég kéri nem bádog meszelyben kapják a vendégek, hanem butéliában. Természetesen Turcsányinak joga van a maga kocsmájában bort mérni, de csak ott s nem másutt miután szerződése őt oda köti, már pedig ő két külön helyen mér, mi valójában már bérlők jogát sérti és azoknak kárt okoz, az egyik feljelentő bérlőt a kert vége éri, a másikat az utcájában méri a bort, de miután a szerződések szerint mindenkinek megvan kocsmáinak száma, és vidéke határozva, aki ezentúl terjeszkedik minden jogcím nélkül, az a másik érdekeit sérti meg, és neki kárt okoz. " (A feljelentők: Gottvald Gáspár János és Hánn János.) Turcsányi válasza: hogy a kérdéses kertben bormérést gyakorolnék senki sem mondja, a tanuk annyit bizonyítanak, hogy ők ott bort ittak, de hogy, ki vitte azt oda nekik és honnét azt nem mondják. „En ott sentést nem tartok, ha pedig valaki a vendégek közül éppen bort kíván, tehát onnét, a hol bormérési jogom van, tudni illik a vendéglőből hozatok neki. Már ha nekem nem volna a nagy vendégfogadóban korcsmáltatási jogom, hanem egy más harmadiknak, és akkor én mint kert haszonbérlő az egyik vagy másik vendégem kívánatára a vendéglőből bort hozatnék, ki tiltaná azt nekem, vagy a vendégnek? Csakhogy a bor, a melly oda hozatik ollyan helyről legyen hozva, a hol korcsmáltatási jog létez, ha tehát a kert vállalkozó egy tőlem különböző harmadik személy volna, és az a maga vendégje kívánatára bármely korcsmából bort oda hozattatna nem látom okát, miért volna reám is ezen jog megszorítva? A Tettes Megyei ítélet abból indul ki, hogy minő jogom van nekem, mint vendégfogadósnak, és abból következteti a kert irányában való ítéletet, de kérem alázattal bennem a vendégfogadási, és kerthaszonbérlői két személyt megkülönböztetni, én mint kertbérlő se bort nem mérek, se ott sentést nem tartok, vendégeim számára pedig hozatok bort, a honnét tetszik, csakhogy az Uradalmi korcsma legyen, s minthogy az ítélet ezen vendégi jogot semisíti, ezért felebbezem azt. " A feljelentők felelnek a védekezésre, ebből kiderül, hogy a legfontosabb ok a forgalom, rengetegen járnak a kertbe szórakozni, ez váltotta ki az irigységet, „...tartja pedig a borát a Kertben lévő pinczében, és innen hordja ki a vendégeknek, mikép is győzné ö oly számos vendégeknek egyenként a bort egyes üvegekben a harmadik házban lévő korcsmájából áthordani: miután a perben is már megfejtetett, és a mit alperes sehol meg nem czáfolt naponként hat egész hét száz buteliáig eladott és ennek eszközlésére (mi köztudomású) kéntelen volt két személyt is szolgálatba használni!" A mezőváros bírája így nyilatkozott: „Mint Város Bírójának fő kötelességem a Város kortsmáltatási jogait pártolni, és azokat a szerződésnél fogva fennt tartani, - már pedig a nevezett Grusper kerti Borméréssel ezen jogok sértve vannak, és annyira hogy a többi mellékes Haszonbérlők - ha ezen kertbeni lévő bormérés el nem tiltatik, szerződéseiket letenni nyilatkoznak. - Az Hlyen szerződési vissza élések által mind a méltóságos Uraság, mind pedig a Város jogai csorbulást szenvednek. Én alol írott mint fő haszonbérlő. - és jelenleg Város Bírája hivatalom állása, az illyes haszon azért nem engedi - ugyanis martius 9. 1851. évben az másolatban ide mellékelt szerződésem is tanúsít, Bergl Fülöpnek mint volt haszonbérlői társomnak által adtam, és minden joggal által ruháztam, Megjegyezvén mégis hogy én Berglinek egyedül a Nagy Vendégfogadót, nem pedig a Gruspér kertbeni levő bor mérési jogot adtam által miután nékem a Méltóságos Uraságtól a Gruspér kerbeni lévő bormérési jog ki 105