Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
A kocsmálást az 1767. évi Urbárium egységesítette oly módon, hogy azokon a helyeken, ahol szőlőhegy volt, a jobbágyok fél évig (Szent Mihály napjától Szent György napjáig, vagyis szeptember 29-től április 24ig) mérhették boraikat a község kocsmájában vagy a házak sorjában. Ahol szőlőhegy nem volt, ott negyedévi bormérés (Szent Mihálytól karácsonyig, illetve újévig) illette a jobbágyokat, az év további részében pedig a földesurat. Ha a földesúr vendégfogadót tartott fenn, ott egész éven át mérhetett bort, de a földesúr bormérési ideje alatt a jobbágyok csak országos vásár alkalmával mérhették ki saját borukat. Az Urbárium eltörölte a száraz kocsmatartás jogát, ugyanakkor felmentette a jobbágyokat a földesúr borának kimérési kötelezettsége alól. A sör- és pálinkafőzés és mérés viszont továbbra is teljesen földesúri jog maradt. A jobbágyok azonban nem tudtak napirendre térni a bormérés korlátozása felett. A paksiak az urbárium bevezetése után az 1780-as évek végén egészen Bécsig, a királyig is elmentek tiltakozásul jogaik korlátozása ellen, a szabad bormérés érdekében. 1791. jún. 17-én tett vallomást Hamburger Gábor paksi lakos a megyei törvényszéken arról, hogy a király Bécsben személyesen engedélyezte a szabad bormérést a paksiaknak. A kihallgatás során kiderült, hogy a 38 éves bognármestert azért fogták el, mert bort mért. Ahogy a törvényszék előtt elmondta: „megbolondultam mások szavára reá állottam, és Ofölségéhez egy kőmíves mesteremberrel, Khirsner György nevezetűvel felmentem a bor árultatása végett... O Fölségével magával személyünk szerént beszéltettünk, és azt mondotta O Fölsége, hogy az magunk borait kimérhetjük, de más vidéki bort bé ne hozzunk, és azt ne áruljuk. " Kérvényt is átadtak a királynak, aki azt mondta, „ no fiaim, csak menjetek haza, árullátok az magatok borát, majd az instancuátokat az kancelláriára adom, és onnand majd leiratok a vármegyére. " Oda azonban semmiféle ilyen jellegű irat nem érkezett, így kétségbevonták, hogy a két személy Bécsben járt. Erre a tanú így reagált: „Én nem tudom, hogyan történhetett, hogy nem jött a Nemes Vármegyére, de az bizonyos, hogy én, az ott velem lévő Khirsner György társammal 8-dik februáriusban (1791) O Fölsége előtt estve fele 8 óra tájban voltunk nála egy egész fertályig, és megengedte, hogy magunk borait elárulhatjuk. " Ám ha a király februárban meg is engedte boruk árulását, akkor sem lett volna szabad azt árulniuk, mivel a vármegye képviselői Pakson jártukban megmagyarázták, németül is -, hogy az urbárium megmarad. Mindez igaz - vallotta a vádlott - és ő nem is árult tovább, míg Khirsner György egyszer éjszaka „idein" 10 óra után átment hozzá és azt mondta, hogy „Czédl nevezetű tiszttartó, kinek más nevét nem tudom (hanem az barátok klastromában lakik, és talán herceg úrnak tiszttartója) nála lévén, azt beszéltette volna néki, hogy az deputátus urak csak ijesztik őket, ne higgyünk nékik, mert másutt is, ahol ő megfordult, voltak deputátus urak, de azért még most is árulnak bort, és arra is kérte őtet, ezért föl ne adjuk. Ettül fogva árultunk bort, de összve nem gyűltünk seholis... " 3 7 Társa, Kirschner György a borárusítással kapcsolatos paksi zendülés körülményeiről vallott. Arra a kérdésre, hogy „kinek ingerlésébül következett az, hogy az uraságok cégérj ét leverjétek, és a boráruitatást tiltsátok az Uraságok korcsmárosainak? "a következőket válaszolta: „Én velek nem voltam, azért nem is tudhatom, hogy kinek ingerléséből, hanem azt tudom, hogy megesett, mert azt hallottuk, hogy nem szabad idegen borokat béhozni, és azt gondoltuk, hogy az uraknak sem szabad. "A kérdésekből kiderül, hogy a zendülők három kocsmacégért vertek le. 3 8 A kocsmáltatási jog - ha bérbeadták is - mindig viták tárgyát képezte a két fél között. A mezővárosok, falvak lakói szigorúan figyelték - mondhatnánk lesték - egymást, és ha a legkisebb rendellenesség is a tulajdonos tudomására jutott, feljelentették a szabálytalan alkoholmérőket. 1851-ben Dunaföldváron Gottvald János, Langer János és Hánn János tette ezt Turcsányi Jánossal, mondván „az Urasági Nagy Vendégfogadó Subárendátorát, hogy a Kruspír-féle házi kertben a Pálfyféle háznak által ellenében egy a fejérvári útzára nyúló konyhát kocsmaként tart, söt nekünk kárt is akarni szándékozik Minthogy pedig valamit jogczim nélkül válalni, főkép urasági jogokat gyakorolni, minek mi ezennel ellenmondunk s protestálunk mint azok gyakorta, de máskép is ez által másoknak kárt akarni Törvényeink tiltanák. Esedezünk a Cs. K. Járás Biróság előtt: méltóztassék Turcsányi Jánost miutánn subarendalis Contractussát oda ki nem terjesztheti: hogy a Nagy Vendégfogadón kívül még másutt is mérhessen: mert maga az 3 7 K. BALOG 1978,334-336. 3 8 A paksi zendüléssel kapcsolatban 52 ember ellen indult bűnvádi eljárás, ezek közül 47 német telepes és 5 magyar nemzetiségű volt. Hambeurger Gábor és Kirscner György három emberrel tudta bizonyítani, hogy 1791. febr. 8-án jártak a királynál. Az eljárás vége az lett, hogy megállapították a békétlenséget, mely a törvény nem ismeréséből eredt, és az uralkodó a perbe fogott jobbágyok elleni eljárás megszüntetését kívánta. így a vármegye börtönében raboskodók szabadlábra kerültek. A borméréssel kapcsolatban pedig az urbárium által előírt idő (Szent Mihály naptól - Karácsonyig) volt az irányadó. - K. BALOG 1978, 336-338. 104
