Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

Sokszor a lerészegedés mértékében sem volt határ

2

7, de előfordult akár, hogy uradalmi alkalmazott volt a bűnös. Az őcsényi elöljárók jelentették az uradalom vezetésének 1847. május 26-án: „A méltóságos szegszárdi Uradalom Erdő Tisztsége fel szállítása következésében, mi alól írottak bizonyságot teszünk arról, hogy Appelczhoffer Adám Erdősz, e folyó 1847k Esztendei Pünköst Másnapján az Őcsényi kortsmában több borzó vendégekkel edgyütt jelen lévén, - ott magát annyira le itta, hogy az egész borzó társaságnak - vagy világosabban mondván Ocsény helysége ifjúságának, múlattságára leve, - mert másokat borral öntözött, mellyért őtet mások viszont borral öntözének - kalapjával másokat vert - mellyért a kalapját öszve gyúrták, bele bort öntöttek, és haszonvehetetlenné tevék, - végre olly tsúffá lett az öntözés által, hogy utálat lett mindenek előtt. - Intést nem vette bé, - felesége rívására, ki ötet a kortsmából haza hívta mit sem adott, az ivást folytatta és a közben mindenkibe kaszvarkodott, többen el szívelték tettét - többeket pofon vagdalt azt is el engedték nékie, de egyszer Szundi Sándor fel nyalábolta és a kortsmából ki vonta s midőn az uttzára ért vele, a sokaság mind a kettőt el taszította, egymáson hevertek, és egymást ütötték, egymást olly rondává tették hogy örülni lehetett nékiek. Ekkor el választották őket - és Appelczhoffert ki még tovább is veszekedni szeretett volna haza kisérték, karjánál fogva, - a késérő legénynek karját is rázta, - és háromszor akart a kortsmában vissza jönni - de mivel mint edgy Dáma karon vezettetett, ezt nem tehette, - házánál is a mint a híre szárnyal, gyermekét akarta meg ölni, másnap midőn erdötiszt úr kereste, nem az erdőre volt, mint felesége állította, hanem Seress Istványnál ivott...Ezen elö sorolt, és Erdöszhöz nem illő goromba és tsúfos esetek...eképpen történtek... "

2

8 A mezővárosi iparosok is fogyasztották a hegy levét. A szekszárdi szűrszabó céh jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy 1810-ben Darázsi Lászlót „részegségeiért és Pőrlekedése miatt erkőltstelensége miatt Büntetődik, noha pedig még illen tsunya hibákban tapasztaltatódnak az Bötsületes Czéhböl ki törültetik. "

29 1843. december 31-én a szekszárdi fazekas Antalits György panasza: „Német Sámuel meg borosodván, rettenetes káromlást és botránkozást vitt végben mellyeket ö nem szívelhetvén, öt a városi tanács előtt fel adta, ki által tette meg vizsgáltatván Aristommal büntettetett. Kéri öt a Czéhbe is a Czéhbeli rendszabályok szerint meg büntettetni - 2 vc. "

3

0 Kaposvári Nagy Márton 1804. szeptember 23-én „Háry Mihályt meghunczfutolta, és megittasodván garázdálkodott", büntetése 2 frt.'

1 A kor viszonyait ismerve bizonyos fokig érthető a bor mérsékelt fogyasztása, hisz a rossz, ihatatlan, járványokat terjesztő víz miatt általános volt az ország azon vidékein, ahol bort készítettek, így a Sárközben is. Sokszor előfordult azonban - főleg azoknál, akik gyakran szomjasak voltak -, hogy kissé többet öntöttek a kendő vagy a kalap alá. A decsi tanácsülési végzések között olvashatunk 1795-ben egy sárközi menyecskéről, ki „gyakorta való részegeskedése alkalmatosságával" az elöljárókat gyakran szidalmazta, káromkodásaiért 12 korbácsütésre ítélték.

3

2 2

7 A madocsai jegyző jegyezte fel, hogy „1798. jan. 17. iß. Miskóltzi Pál Tettes Csík Uraság Kortsmájában Boldog Mihály Kortsmáros lévén, erőszakkal levetkezödött, s noha a Helységben Háza volt ott akart éjtzakai hálásra maradni, mellyet a kortsmárosné ellenezvén, megharagudott, s Bakter hallatára rútul káromkodott, s az Asszonyt is Házából ki kergette ezért Ítéltetett 24 páltza ütésre. " - TMÖL. Madocsa prot. 1790-1844. 2

8TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1847. 2

9 A szekszárdi szürszabó céh könyve WMM Néprajzi gyűjtemény 01.5.45. 3

0 A szekszárdi fazekas céh könyve WMM Néprajzi gyűjtemény 01.5.29. 3

1 A szekszárdi fazekas céh könyve WMM 01.5.29. 3

2 Decs községi protokollum - 1795. október 29. - Vagy egy másik: Varga Márton és felesége, Makovicz Anna, mözsi lakosok levele a szekszárdi tiszttartóhoz, 1802. márc. 20.: „...a mi Anyánk, azaz Istenben boldogult Makovits Ádámnak megmaradóit Ezvegye három esztendőiül fogva, miulta Ezvegy statusban vagyon, oly istentelenül él, hogy mi Gyermekeinkkel együtt soha békességben nem lehetünk, mert igen nagy italnak adta magát, oly anyira, hogy káromkodásra, pörlésre, és átkozódásra indul, hogy sokszor azt gondoljuk hogy az Isten az eö Szent Ostorát, és büntetésit mi reánk eresztvén, mindnyájunkat e világbul kiperőli. Az édes Atyánknak halála után maradót reája 170 for. Kész pínz, mi attunk nekie 15 for., az tészen 185 forintokat, abul már csak 30 forintya vagyon a többit mind megitta, azon kévül a mint korcsmáros valja 24 forinttal és 21 xral ada borért adós. amelet pedig nekie becsületes tartása vagyon, a mint az Atyánk testamentomban rendelt nekie. Most pedig el attunk egy szölöt 205 forinton, mely pinznek egyik fele, azaz 102 f. 30 xr. Ötet illeti, más fele pedig a mienk, mivel feles volt az szőlő, így tehát azon pínzt a mi Anyánk magához akar venni mi pedig úgy akarunk, hogy magunkhoz vesszünk, és az Interest minden esztendőben két elöljáró jelenlétiben nekie fogunk fizetni, mert az eö keziben adatik, bizonyos hogy rövid idő alatt, mint az többit, eztet is elpreadálya. Az átkok pedig, az kikkel átkozni szokott minket, jobbára így vannak, hogy az Menykő üssen agyon benűnket, hogy az Isten áldása soha ne szályon reánk, hogy az nehéz nyavalya tőrjen ki, hogy soha senki közölünk visza ne térhessen, és más sok gonosz szókkal és szidalmazásokkal. És így lehetetlen véle békességessen lakni, ha csak M. Uraság kemény regulát nem imponál nekie, és eötet abban nem lartya. " - TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 305/1802. 100