Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

legyenek - és éhei elveszniek ne kelljen: Azért is mint kóborló Czigányokat tsak e f. eszt. Febr. likén midőn már vagy két hétig öt kotsival és két sátorokkal a tégla kementzénél tanyásztak - találhattam meg; kiket is azonnal az öt kotsival sátorral podgyászokkal a város udvarába behajtatván " kocsijaikat megjelölte, személyek névsorát felírta és megtiltotta nekik kocsijaik értékesítését. A szatmári ítéletben megnevezett cigányok közül csak Sárközi Mihályt, ki a vajdájuk és feleségét Rostás Trézsit és Ifj. Sárközi Pált találta meg, kiknek lovaiknál és rozzant kocsijuknál egyebük nincs. A lovakat 80 forintra értékelte, melyeket el is adtak (három ló volt). Szatmárba a cigányasszonyokat lopással vádolták. Sárközi Pálné Kolompár Kati 25 éves bátaszéki cigányasszony vallotta: „Én nem tudom jártam é a Szilágyságban, vagy nem ? én egy falunak sem tudom a nevét a hol jártam, én nem voltam Érszentmihályon sem Szentkirályi Gergely Urat nem ismerem hirét sem hallottam ki verte fel a Tisztelt Úr házát és ki rabolta ki azt sem tudom, közülünk egy sem tselekedte. Nem igazán mondja akárki is hogy mi azon Tisztelt Urnák házánál Túrót és Tejet vettünk lehettek más Czigányok is a kik ott voltak, de mi nem voltunk, annyival inkább házát fel nem verthettük. A kérdésben lévő kanalat Kolompár Lizi vette szemem láttára egy embertől, egy ezüst húszasért, de nem tudom azt, hová való ember volt, mert nem is kérdeztük. Én nekem nem volt több 10 Rf. elfogatásomkor, azt is onnan hazulról hoztam magammal, a mi két kis malatznak az ára volt, melyeket odahaza még eladtam, a többi Társaimnak volt-e pénzzek vagy nem? vagy ha volt is, hol vették azt én nem tudom. Én pedig a pénzemet melly egy 10 forintos bankó czedula volt a Szervas Ház vendégfogadójában váltottam fel. Engem rossz tettemért soha nem büntettek. " A helyi tanuk azonban megcáfolták mondandóját. A cigányasszonyok „a kérdéses időbe sok alkalmatlanságok között Turo és Tej vétel végett a károshoz be menvén, ott több ideig lármáztak, és a Pittarba bent voltak sött Pzombár Maris vallomását azzalis erősítette, hogy Kolompár Kati tölle egy keszkenőt cserébe kérvén a magájáért tölle 3 fi Szalonnát, és egy sajtot toldásba kért légyen... " Sárközi Mártonné Kolompár Liza, rézműves cigány felesége, 35 éves, bátaszéki lakos vallotta: „Azért jöttünk ide oly messze földről, hogy a Sárvize és a Jaj hajlékainkat elpusztította, nem lévén ott semmi élelmünk módja azért vándorlottunk illy messze földre. Hét szekérrel együtt indultunk el, utazó Társaink voltak az én Férjemnek édes Attya az öreg Sárközi György ott Gyermekeivel és Feleségével nevezetesen pedig fiai Sándor a ki 18 Eszt, Palkó 25 Eszt., Adám 30 Eszt., Kodri 50 Eszi és Márton az én Férjem a ki 40 Eszt. - utaztunk pedig Gruber Adám a Báttaszéki Uradalom Fiscalissa Úti Levelével. Beteg lévén a Szolga Biró aki Györkönybe kakik nem akartuk fárasztani a Passus adással, és ha hibáztunk az Hlyen messze való utazással, nem mi asszonyok, hanem a Férfiak az okai. Egyedül a Györkénbe lévő Szolga Bíró lévén a mi Szolga Bíránk, és annak Jobbágyai lévén azt gondoltuk, hogy mástól Passust kérni nem lehet, mi tehát tsak a Fiscalis Urtol kértünk Passust és azzal utaztunk eddig. Jöttünk pedig elsőbe a Bátskába asztári Pest Vármegyébe, de a helységek neveit nem tudom, onnét Heves vármegyébe, Hevesből Ns. Szabolcs Vármegyébe, de ha a nyakamat le vágják sem tudom mitcsoda Helységeken utaztunk keresztül, Szabolcsból jöttünk ezen Vármegyébe itt minden helységeket a hol munkát kaptunk meglátogattuk. A Szamosnál a midőn által akartunk menni a Vízen ott a Szolga Biró Úr fogatott el, és úgy küldött bennünket ide a vármegye Tömlöczébe. Némellyik közülünk Reszelőt, és Borotvát készített, a másik madzagot szőtt, varrótűt is árultunk, volt ollyan Férfi is a ki Pecsét nyomót csinált így ezek voltak élelmünk módgyai. Az ezüst kanalat akkor nap vettem itt a vásár napján a Szamos Erdő Szélén egy paraszt embertől, a ki javába barna ember volt vettem pedig egy húszason ezüstbe, én pedig el adtam egy Zsidónak egy ezüst húszas és egy ezüsst 10 xrosért de sem az eladónak, sem az töllem vásárlónak sem nevét sem lakhelyét nem tudom. Azért kívántam eladni, hogy gyermekeimnek nem volt mit enni, azt pedig hogy vettem tudják jól az véllem vándorló czigányok. A nevét sem a kanál eladónak, sem annak akinek aladtam nem tudakoltam. Idegen emberek ott nem voltak, mi sem bujtunk oda, senkit is - nem loptunk pedig, hanem igaz pénzen vásároltam. Nem ezüst volt az amit árultam, hanem bádog a Gomb pedig Czin volt, a négy szegletü Bádog elveszett az áruláskor a Gombot látta a Szolga Biró Úr is és azt vissza adta s mindezeket edgyütt vettem a fellebb meg mondott is névtelen embertől egy ezüst húszason - a Gomb most is megvan a gyerekek jádzanak vele. - TMOL. Közgy. ir. 11:13/1831. - Ifj. Tóth József sármelléki bíró Fejér megyének címzett levelében írta 1832. március 28-án: „Mi alul írottak adjuk tudtára minden tisztelt Urainknak a mellyeket szerentsétlen lakostársunk Feiner Jakabb meg keresend, azt 27dik Mártiusban keresztül mentek nálunk a Fekete Oláh Czigánysereg, ugyan nálunk szabad nem lévén nékiek meg maradni tudtunk nélkül az Helységünkben tsavarogtak, bé mentek szerentsétlen lakos Társunkhoz seregestül, tsak maga volt odahaza a ház Asszonya a ládájábul ki lopták 125 forintyát, állott 5 darabb 10 forintos Bankvotábul. Ez eránt alázatossan kérjük az Helységekk Elöljáróit ahol. a nevezett kárvallott a tolvaj czigány sereget elérné őket mint kóborló és tolvajokat be vizsgálván a szegény Embernek kárát ki eszközölni" kérik. 1832. március 30-án Fejér vármegye fordult a panasszal Tolnához: „Tizennégy nagyobb s kisebb tagokból álló czigány sereg vetemedvén Ngtok Kegyelmetek határiból Megyénkbe, és ez tolvaj s kóborló tetteért mái napon törvény szerént meg fenyéttetvén Bátaszékre mint eredeti helyére őrizet alatt visza utasíttatott és Megyénkből kitiltatott. Mivel azomban ezen kóborló seregnél több utilevél gyanánt szolgáló irományok is találtattak, mellyek közül kiváltképpen figyelmeztettünk a Bátaszéki Elöljáróság által ki szolgáltattakra, - az illyes dologtalan henyéllö, sött mások károsíttására törekedő kóborlóknak való utilevéladás pedig felsőbb rendelések által tilalmaztatik, és különössen pedig felsőbb rendelések által tilalmaztatik, és különössen az egyik megyéből másikba költözök számára szolgálló Úti-levél kiadás egyenessen a Vármegyék Tisztségviselőjének hivatalához tartozik... " - visszaküldték az okmányokat, és kérték Tolna vármegyét, hogy településeit tiltsa el az ilyen okiratok kiadásától. Augusz Antal járási főszolgabíró jelentése: A szomszéd megyéből visszakísért „Czigány Seregbül három família a Földvári Járásba - e többi 2 família pedig Völgységi és Simontornyai Járásokon a Helységekbe való szállásra és dologra való ösztönzés és felvigyázás véget ki osztatván - ama 3. família a Földvári Járásban egy Báttaszéki M. Városba - egy decsi - a harmadsik Gerjenyi Helységbe laka Ház bereltetvén nékiek, bé szálléttattak - de rövid üdő múlva mindjájan el szöktek. " - TMÖL. Közgy, ir. 4:46/1832. - „Minekutánna Sárközi Farkas, Péter, János, Jósef Feleségeikkel gyermekeikkel, nem külömben Sárközi István, Péter, Miska és Lakatos Kata egy társaságban a Felsőbb Rendelések ellenére Falurul Falura kóborló Czigányok ezen Nemes Megyében nevezetessen Sár Szent Miklósi Helységben Feiner Jakab Jobbágynak házába számossan betódulván attól 125 fr. Vc. eltulajdonítottak, mindezen tettekért, mind pedig azért, hogy a Felsőbb erendelések ellenére Bandástul kóborolni merészlettek, érdemlett büntetéseket kikapták; szülötte földjökre T. N. Tolna Vármegyébe kebeljeztetett Bátaszék Mező Városába bátor őrizel