Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”

A búcsúztatás végeztével következett az elföldelés, ezt a sírásók végezték. Kötelekkel lassan a sírba engedték a koporsót. Más vidékeken jellemző, hogy a jelenlévők dobnak egy marék földet a koporsóra. „Sok helyen divat, nálunk nem volt divat, hogy a pap még egy lapát földet rak. Ha vendég pap jött, mert Apa (lelkész) nem volt itthon akkor az első lapáttal ő kezdte; ha a családtagok közül akarta valaki, az is dobhatott; volt ahol ezt teljesen illőnek tartották. "

2U Több cigány adatközlő mondta, hogy ők virágot szoktak dobni a sírba, ami egyfajta „tiszteletadás. "

235 Ez a szokás a magyaroknál is előfordult, „pláne fiatalabb temetésén, "

236 de nem volt általános. Egy egyedi és különleges esettel találkoztam még a faluban: „Egy jó barátja édesapámnak kiment a dinnye földünkre, szedett egy nagy zacskó földet és azt szórta apám koporsójára, hogy abba dolgozott, abba szenvedett azzal menjen a másvilágra. "

237 A sasosi cigánytelepről beköltöző cigányok fokozatosan csatlakoztak a helyi evangélikus gyülekezethez. „Szerintem nem is a kereszteléssel kezdődött a csatlakozás, hanem a temetéssel. Arra nem volt pénze, hogy kihozassa a temetkezési vállalatot, meg másik papot. Béla bácsiék (lelkész) elvállalták, pedig tudták, hogy nem tud semmit se adni, hát szegény mit tudna. "

m Az anyakönyvek szerint az első cigány temetés, amely evangélikus szertartás szerint zajlott, 1967-ben volt a faluban. De az is előfordult, hogy a sasosi cigánytelepen élő katolikus beások hívták ki a sárszentlőrinci evangélikus lelkészt. Csepregi Béla özvegye szerint - aki mindig elkísérte férjét a temetésekre -, ennek is anyagi okai voltak: „Akkor még háztól temettünk és akkor még Sasoson laktak, nem egyszerre költöztek ide. Ahogy mi odaértünk szinte ilyen sorfalba mentünk be számunkra idegen cigányokhoz, de mi is idegenek voltunk nekik. Hallottam, hogy összesúgtak az asszonyok,... „ez nem a mi papunk lesz ", másik azt mondja: „hallgass, mert ez ingyen csinálja ". "

239 A lelkész hosszú szolgálata alatt megismerte gyülekezetét, így végeredményben csak a különleges, egyedi kívánságokat kellett megbeszélni a temetés előtt. Csepregi Béla a szolgálat kezdeti periódusában lejegyezte a családokat, rokonsági fokokat, ki mikor született, hol lakik és ezt is felhasználta a temetési prédikációk megírásához. Halotti tor .fialotti tornak szerte a magyar nyelvterületen elsősorban a halott emlékezetére rendezett, a temetést követő közös étkezést nevezték."

240 A torba általában hivatalosak voltak az elhunyt hozzátartozói, rokonai, a pap, a kántor és mindazok, akik a temetés lebonyolításában még segédkeztek. Sárszentlőrincen az általam vizsgált időszakban a magyar családok a temetés utáni étkezést, nem nevezik halotti tornak. Adatközlőim általában így fogalmaznak: „ Temetés után megvendégeli a család a hozzátartozókat. "

24] „Régen nem a család főzött, hanem a szomszédok, a jó barátok és a halottas háznál lett föltálalva. Gulyásleves, kuglóf diós és mákos kalács. "

242 A tor fogalmát a sárszent lőrinci magyarok ritkán használják. Vagy azt mondják náluk nincs ilyen, vagy azt, hogy ami régebben a „hagyományos vacsora" volt az ma már nincsen. A messziről jött, rég nem látott rokonokat azonban behívják, megkínálják őket étellel, itallal. Beszélgetnek, kivel mi történt az utóbbi időben Ez a társas érintkezés egyik fontos alkalma, a családi 233 Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! Ámen. - JOOB 2003, 1 07. 234 M. Piroska adatközlő. 235 Kolompár Zoltán adatközlő, 236 Drinóczi Istvánné adatközlő. 237 Szűcs Jánosné adatközlő. 238 Renkecz József adatközlő. 239 M. Piroska adatközlő. 240 KUNT 2003, 192. 241 Hatala István adatközlő. 242 Szűcs Jánosné adatköziő,