Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Csekő Ernő: Élet és irodalom. Lys Noir

NOVEMBER. A hold hideg fénybe füröszti Lefosztott fáknak fázó testét, Hallom a szél mint hajtja-hozza Felém az ólmos őszi estét. Fáklyája fáradt emlékeknek Fogadja félénk csüggedéssel, Amint ólálkodva alább száll S kémlelő árnyát veti széjjel. Az óra kondul. Síri csöndben Az elmúlás sejtelmét ontja, S a tűnődésemen végig siklik A holdvilágnak fakult foltja. (Tolnavármegye, 1905. november 19. 1. p.) ARANYHAJJAL JÁTSZOM. Aranyhajjal játszom. Kék szemekbe nézek; Csengő kacagással Száll reám igézet... Pici gyermekkacsók, Selyemsimák, lágyak, Elsimítanak minden Beteg, fojtó vágyat. S míg a rózsaorcák, Hevülnek, pirulnak, Visszatért mosolyát Erezem a múltnak. Becéző kis karok Reámborulása... Kicsordul a könnyem ...Csak ő meg ne lássa. (Tolnavármegye, 1903. február 15. l.p.) Guttmann Irén eddig feltárt verseinek sorában az utolsó, A kis falusi temetőben 1907 januárjában jelent meg a Tolnavármegyében. Verseit tudtommal sohasem - legalábbis Magyarországon szinte bizonyosan nem - adták ki külön kötetben. Ez a tény véleményem szerint hozzájárulhatott ahhoz, hogy az utókor teljesen megfeledkezett Lys-Noir verseiről. Félre értés ne essék, nem kívánom azokat felértékelni, de egy önálló kötet megléte esetén bizonyára Guttmann Irén bekerülne, illetve említésre kerülne a női irodalomról szóló