Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Csekő Ernő: Élet és irodalom. Lys Noir
Én irgalmatlan pogány istenem! Rabod vagyok és rombolásod áldom, Míg hatalmadnak némán szentelem Tengervágyam, szépségem, ifjúságom. (Tolnavármegye, 1905. január 1. 2. p.) E verseket azért is fontos közzé tennünk, mert azok figyelemre méltó - méghozzá úttörő dokumentumok abból a korszakból, amikor a nők részéről a szexualitás nyílt felvállalása nem volt megengedett. Kádár Judit az 1902-ben Versek c. kötetével nagy feltűnést keltő Erdős Renée sikereinek okait firtatva, a korabeli asszonyok elfojtott szexualitásáról talán a kelleténél is plasztikusabban - így fogalmazott: „Szerepük a házasságban az utódok világrahozatala és gondozása, illetve a háztartás vezetése volt, s mivel házastársuk kiválasztásába az esetek többségében nem volt beleszólásuk, a házasság intézményét veszélyeztette volna a testi szerelemhez való joguk elismerése. Ebből következően a női szexualitás ábrázolása is tabu volt. <Szomorú dicsőségnek> számított tehát, hogy Erdős Renéet a közvélemény és az irodalmárok egyaránt a <legerotikusabb magyar írónő>-ként tartották számon. ", Erdős Renéenek, a sok szempontból kedvező fogadtatás ellenére, ugyanazzal a kritikai kifogással kellett szembesülnie (többek közt Schöpflin Aladártól és Lyka Károlytól), mint a jó pár évvel később hasonló versekkel jelentkező Alba Nevisnek, miszerint egytémájú szerző. 75 Hogy Guttmann Irén nem volt egészen egytémájú költő, a fentieken kívül bizonyítják az 1905 utolsó hónapjaiban nyomtatásba került versei, de az 1903-ban megjelent Aranyhajjal játszom c. verse is. Ennek kapcsán feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy az általam összegyűjtött 30 verse közül ez az egyetlen, amelyben a hagyományos női, családközpontú tematika (gyermek) megjelenik. FÉLHOMÁLY Szomorún szűrődik szobámba. A novemberi alkonyat. Künn eső hull s hideg verejték Borítja az ablakokat. A szürkületnek lankadt szárnyán Eljött a láz s ölembe ül. Körülöttem a langyos lég már Perzselő parázzsá hevül. Forró fejem kezemre hajtom. S borzongva összereszketek. Egy lassan őrlő gondolatnak Örökös betege leszek. (Tolnavármegye, 1905. december 3. l.p.) KÁDÁR 1997,43. KAFFKA 1910, 558.
