Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

A fényképész ponyvasátor alatt dolgozott. A vásár nagy esemény volt a parasztság életében, ezért sokan igyekeztek megörökíteni a pillanatot. A naptárárus elmaradhatatlan látogatója a téli (nov., dec., jan.,) vásároknak. Bár legfőbb árucikke a naptár, rendszerint más nyomtatványt; álmoskönyv, ponyvái história, sőt levélpapír stb. is árul. Különösen a januári vásárok után igyekszik lázasan - némi árukapcsolással - megmaradt készletén túladni. A naptárárus „rokona" a históriásnak, nótaárusnak és képmutogatónak, nem egyszer ugyanaz a személy. A magyar nép életében a naptárnak nagy jelentősége volt: ebből tartották számon a napokat, ünnepeket, különféle dátumokat; üres lapjaira családi, időjárással kapcsolatos vagy gazdasági feljegyzéseket írtak. Próbáltak belőle időt és - szokásos százesztendős jövendőmondó versei alapján - jövőt is jósolni. Érdeklődéssel olvasgatták a történeti és időszerű eseményeket, beszámolókat, a szépirodalmi alkotásokat. Ha netán folytatásos közlés is volt, a naptárat elrakták és türelemmel vártak egy esztendeig a következő részre. Különösen szerették a cigány- és katonaadomákat. Naptáraink minden bizonnyal nagyban hozzájárultak a szóbeli népköltészet és az írott irodalom közötti kölcsönös kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához, mégpedig valamivel színvonalasabb fokon, mint a ponyvanyomtatványok. Naptárat még az is szívesen vett, aki nem tudott olvasni, legalább a képekben gyönyörködött. A naptárárus földre terített ponyvára rakta áruit, esetleg láda tetejére fektette. Ismerte a nép ízlését és nem egyszer így hirdette portékáját: „Ha igaz magyar vagy, / Tudsz hazát szeretni: / Ne sajnálj tőlem egy /Kalendárt venni!... "

I2S A vásárok világának sajátos színfoltját jelentette évszázadokon keresztül a vásári ponyva, amely a legegyszerűbb néprétegnek szánt, kezdetleges igényekkel számoló, a vásárokon a nép számára ponyváról árult kiadvány volt (vőfélykönyv, ponyvafüzet, nyomtatott históriás füzet, históriás ének, esetleg hírversek.). Ilyen pl. a Tolna megyei Alsónyéken 1900-ban történt gyilkosságot megéneklő história Pethő Mihály összeírásában:

124 Öreg utcán aláfelé foly a víz, Ne menj arra Császár János mert elvisz, Elviszi a véresnyelű bicskádat, Akivel megölted a komádat. Császár János fehér ingje, gatyája, Bevéresedett a révész csárdába, Édesanyám, mossa ki azt fehérre, Holnap megyek a főbíró elébe. Adjon Isten főbíró úr jónapot, Adjon isten Császár János, mi bajod? Nincs én nékem főbíró úr más bajom, Legkedvesebb komám gyilkoltam agyon Jól van János, ülj le csak a díványra, Elvégzem a bajodat nem sokára, Főbíró úr úgy végezze, ha lehet, Ne vegye el az én gyöngy életemet. A szegszárdi börtönajtó de sárga, Oda van a Császár János bezárva. Sárga ajtó, tölgyfa ajtó, repedj meg, Császár János sohasem szabadulj meg. Császár János most gondolja magába, Jobb lett volna nem menni a kocsmába. Jó pajtásom élete is megvolna, Nem is volnék vasláncokba vasalva. „Kovács Andrást ismeri a mult vásárból - mikor Kristofek bábsátoránál a csempészeten rajt kapatott - hol Kristófek Urnák egy 14 éves leánya és Pesti Adám szerzek ki tarisznyájából a bábsüteményt - ezen zajra Schvartzkopfné asszony tanút is nógatta, hogy nézze meg nints-e az ő -féle süteményekből is közte, mire tanú oda ment - és találta, hogy Schvartzkopfur bábjaiból ott több volt. " Pesti Ádám 26 éves, szekszárdi földműves vallja: „A mult vásárkor mint egyébkor is Kristofek urnák bábsüteményt segített árulni mint megbízott embere és vincellérje - éppen már össze akartak rakodni - a vásár pusztulván - midőn Kovács Andrásnál tetemes bábsüteményt vett észre ő és Kristofek ur leánya... " - TMOL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1857 C/48. KATONA 1976, 154 - 155. Kis István és Császár János nótája...Összeírta Pethő Mihály. Kiadja: Szabó József. Traub. és Társa, Szeged.