Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

Személybül álljon a játék Nappal 2 4' Éjjel A vásározók kiszolgálására a kocsmárosok, italmérők mindent megtettek, időnként még törvénytelen cselekedetekre is elszánták magukat a haszon reményében. A járásbíróság 1855. szept. 27-én három havi elzárásra ítélte Herczeg Borbálát és férjét, Mesch Bertalant, mert a vádlottak „az elmúlt Szegzárdi országos vásárkor hétfőn éjjel - midőn nála több vendégek ettek s ittak károsodott Fuchs Jakab német ember felszólítására, hogy számára személyt szerezne - vádolt Tutainöhöz elmenvén,— annak leányát fel is keltette, s magához hívta azonban mivel sokáig késett, - az idő alatt egy a kortsmájába megjelent czigány asszonyt kinek a németh ember akaratját tudtára adta, - annak megszerezte, s ezen szerzésért vádolt férje két pengő forintot fel is vett; - önként bevallotta, ennél fogva a kerittési kihágásban válván bűnössé... " Messné tagadja a vádat: „nem igaz, hogy én Boros Annát paráználkodásra biztattam - a dolog úgy történt a legközelebb mullott vásárkor sok vendégeim lévén egy német ember - ki fazekakkal jött be - Vásár Hétfő éjjelén a mint nálam ettek ittak - föl szollitott - hogy egy személyt szerezzek számára - jol megfizeti - én tehát elmentem Tutainé leányához - es azt fölköltöttem, hanem mivel soká jött tehát az alatt jött a czigány asszony - hogy egy nemeth ember mit akar - az asszony kapott rajta és elment vele - hová azt nem tudom - egyszer az ember visza jővén, jajgat hogy 40 pftja - lópassusai ott vágynak, és még engem is sértegetni kezdett, mondván hogy én a nöszeméljel egyet értettem - ezért meg haragudván összeszidtam az embert - a többi német emberek pedig nevettek hogy az éjjeli kalandjával úgy megjárta - az után az ember ki ment és az utczán kérdezte a jövőket menőket - hogy nem látták é az ő kurváját - egy magyar ember azt felelte neki tudja fene hol a ked kurvája - és tovább ment - az ember is többé vissza nem jött,— másnap reggel a czigány nő eljött - és mutatta, hogy mit kapott - én meg támadtam, hogy az embertől miért vett el 40 pgóftot de akkor azt mondta - hogy ö 4 Ft pgőt kapott - és kezébe marha passzust is tartván - mondta hogy ebbe volt 10 Ft - de azt nem tudván pengő é vagy váltó - az asszony azután 2 Ft pengőt a férjemnek adta - férjem elvette tőle - és ment vele a csendörökhöz... " Messék védekezése igen érdekes: „Az ítélet bázisául felkarolt 512 és 513ik §ai a BTKIIik fejezetének reánk épen nem alkalmazható, mivel sem házunk Kéjnöknek tilalmas üzésök folytatására rendes szállásul nem szolgál - (a felfogott esetnél is károsított Fuchs Jakab Boros Anna cigánynövel házunktól eltávozva testi vágyaikat másutt elégítették ki, ha kielégyítették); sem búvó helyet nem adónk, - sem illy személyek elszerzésével nem üzérkedünk, sem efféle tilos szövetkezéseknél közbenjárókuí nem szolgálunk...Mert azt sehol be nem ismerem, sem be nem győzetett ellenem Mesch Borbála ellen az, hogy én a czigánynőt, mint véletlenül házunkhoz vetődöt Fuksz részére megkerítettem volna; - ő maga megértvén a német szándokát s kívánságát, eszközül ajánlkoza; - ha én keritője valék, szállást és a kéj kielégítésére helyet s ágyat adtam volna;- ámde ők házamtol eltisztultak, - nekem sok vendégem lévén, rájuk gondom nem volt, - őrt pedig állítani vagy lett állni a rég beszeplősített szüzesség megőrzése végeti nem törekezhettem. Tutainő szabad kéjhölgyű lányáért igaz: hogy nem maradhatván a tűzbe jött némettől veszteg, - oda voltam: - de ezt a férjfi bevárni nem akarta - s ha bevárja is - nálam menhelyet semmi esetre nem kaptak volna - mert házom soha bordélyház nem volt s nem is leend... "

wo A vásárokon a vásározók-piacozók különleges magatartást vettek fel, aminek alapmotivációja a minél jobb vásár biztosítása volt. A vásári magatartásformák legtöbbje bizalmatlanságra épül; a vevő irányába úgy. hogy az eladó attól fél, hogy rájön az áru rejtett hibáira, rossz minőségére és ezek következtében a vétellel megkárosítására törekszik; olcsón, áron alul vásárol, kifosztja az eladót. Az eladó részéről viszont a vevc feltételezi: az árusnak az áruját valamilyen ok következtében mindenképpen el kell adnia. Tehát olcsór juthat hozzá. A vevő, hogy lelkiismeretét megnyugtassa - nem az eladó szorult helyzetét használja ki feltételezi, hogy az áru minőségileg kifogásolható, hogy több-kevesebb rejtett hibája is lehet, hogy talán ba van az áru származása körül is; tehát mindenképpen méltányos, ha olcsón jut hozzá, esetleg áron alul. P kölcsönös bizalmatlanságon alapuló vásári szerepvállalás, magatartásforma legbeszédesebben az alkubar mutatkozik meg, valamint azokban az információkban, amelyeket a vásározók egymásnak adnak az árul minősége, ára, saját vásárlásaik vagy eladásaik körülményei felől. De lépten-nyomon előbukkan vásár közmondásainkban, anekdotáinkban is. Vásári anekdotáink állandó alakja a szívós, furfangos örmém TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/419.