Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

szezonálisan - őszi, tavaszi, nyári stb. - különböző bemutató-kiállítás jellegű országos vásár), a nemzetközi vásár (voltaképpen árumintavásár - a hazai mellett - országon kívüli, idegen árusokkal, vevőkkel és árukkal).

76 A vásár a legkomplexebb szervezett árucsereformák egyike, amelyben minden korábbi árucseremód integrálódik. A vásárokban előforduló jogügyletek közül az adás-vétel illetve a csere volt a leggyakoribb. De általános szokásként érvényesült, hogy az adósságokat is itt rendezték a felek. A jobbágyparasztság életét meghatározó eseményeket, mint pl. az ünnepnapokat vagy éppen a vásárok idejét szívesen kötötték ki a szerződésekben a teljesítés időpontjaként. 1799. szept. 27-én írta Csizik Mihály vámos a szekszárdi uradalomnak: „Szexárdi lakos új magyarnak Sárközi Jósef nevezetűnek adtam egy lovat 21 fkban 30 xrban oly conditioval, hogy azon Esztendőben megesendő Szt Ersébeti vásárkor mind egészlen le teszi azon pénzt... "

77 A vásárokban nélkülözhetetlen volt az alkudozás. Az eladó megtette a maga ajánlatát, a vevő pedig kísérletet tett annak csökkentésére. Ha a vevőnek az áru tetszett és a vételárban is megegyeztek, akkor egymás kezébe csapva megkötöttnek tartották az adásvételt. Az eladó átadta az árut, a vevő pedig kifizette a vételárat. A megegyezés nagyobb biztonságára a felek vagy áldomást ittak, vagy két tanú jelenlétében történt meg a dolog átadása és átvétele. Az áldomásivás a szerződés megkötésének mintegy megpecsételését jelentette, "...miként a kérdéses napon - vásár lévén egy pár ökröt adtunk el - minek megtörténtével áldomást ittunk Komár Jánosnénál, itt az igaz jól megborosodtam, s mint a féle boros ember haza menvén a kákán is csomót kerestem s szóbeszéd közben feleségem és ipámmal összeszólalkoztam... "

7H Illés József 15 éves, római katolikus, bátaszéki szolga vallja: „En is ott voltam Báttaszéki korcsmába gazdámmal Uros Panitstsal - hol lőcsére áldomást ittunk... "

79 Garay Ákos: Csengő vásár Az áldomásivás azért tekinthető szerződési biztosítéknak, mert ha valamelyik fél megszegte a megállapodást, akkor az áldomásivásra hivatkozva a vétlen fél kikényszeríthette a teljesítést. Ha a szerződés mégsem jött volna létre, akkor az áldomásért fizetett összeget a vétkes félnek kellett megfizetni. A szóban megkötött szerződéseknél a tanuk szintén fontos szerepet játszottak, de csak akkor, ha együttesen voltak jelen, igazhitűek voltak, s vita esetén egységesen vallottak a szerződés megkötésének körülményeiről. A vásárban kötött adásvételnél is főszabályként érvényesült, hogy az eladó, mint tulajdonos ruházta át a vevőre a dolog tulajdonjogát. Azaz érvényesülnie kellett a jogszavatosságnak (evictio). A jogszavatosság kérdése leggyakrabban állatok (ló, ökör, szarvasmarha, birka) adásvételekor fordult elő. Az állatokba mindig DANKÓ 1991,645. TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1802-03. 65561802. TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1858 C/56. TMÖL, Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1856 C/85.