Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

és az országos igényeket elégítették ki. Ezzel szemben az uradalmak elsősorban a külföldi piacok felé orientálódtak, a belföldi értékesítés náluk csupán másodlagos szerepet játszott. A kereslet és a kínálat közötti ellentmondást a hagyományos módszerekkel már nem lehetett összhangba hozni, A piaci árak szabaddá tétele, a szabad kereskedelem, a céhek megszüntetése, a jobbágygazdaságok és az uradalmak korszerűsítése a kapitalizálódás alapfeltételévé vált. Számottevő életmódbeli sajátosságokra derülhet fény pusztán a vásárok, piacok előkészítésének, meghirdetésének, a vásár-, piachely ápolásának, gondozásának vizsgálatából is. Külön érdekességekkel számolhatunk azoknak a vásároknak és piacoknak az őrzésénél, amelyek több napon át tartanak és az áruval megrakott sátrakat, bódékat nem lehetett magukra hagyni, ezért éjszakára is őrizni kellett. Ottinger Ferenc 25 éves, szekszárdi szűcslegény is őrizte a sátrat, mert így vallott: „...most mult Vásár hétfőn, vagyis Junius 30k napján este a kortsmába be mentem, ottan mulattunk, a mint a kortsmából kijöttem, s a sátorhoz akartam menni, hogy majd lefekszem... "

73 Rosenstock Adolf 30 éves, szekszárdi zsidó kereskedő elmondta, hogy „...miként a mult vásár alkalmával kedden esti 10 óra tájban árut megtekinteni kívánván - már messziről hallottam a káromló szavakat...közelebb jutván már látta is, hogy - ...Steiner kereskedőnek tanonca, a most panaszolkodo - az ő segédjével Veisz Sándorral czivakodott, kit ő a vásári sátor örizetére hagyott... " lecsendesítette őket, segédje elaludt. Reggelre azonban a címtábláját és a vásári ponyváját késsel összevagdalták. Weisz Sándor 22 éves, bonyhádi zsidó fiatal vallja: „...a mult vásár keddjén esti órákban a sátor örizetére hagyatván - még kint üldögélt külömbféle csúfos dalokat hallattak a zsidók ellen a szomszédos Radovics-féle Sátor előtt... " Sok segéd maradt sátort őrizni és ők kaptak össze.

74 A vásárhelyek már a legkorábbi idők óta a települések központját képezték, ott foglaltak helyet. Ebbe a városok közepén lévő központi térbe, vagy igen sok esetben térré szélesedő utcába futnak be, ide tartanak össze a különböző irányból jövő utak, utcák. Mind a központi tér, mind a piactérré szélesedő utcák esetében érdekes funkcióváltással találkozunk. A vásárok Nyugat-Európában kereskedő, vásártartó helyek kibontakozásához, városképződéshez vezettek, annak legfontosabb összetevői voltak. A vásárok Magyarországon is jelentősek voltak már a középkorban, de ez a városképző erejük messze elmaradt a Nyugat-Európában tapasztalttól. A vásárok nálunk nem mindenhol vezettek egyértelműen a kereskedővárosok képzéséhez: számos neves vásárról tudunk, melyek falvakban, falvak mellett vagy azoktól is távol, lakatlan helyen, senkiföldjén tartattak, mint pl. a híres fekete-tói vásár Biharban, a gainai havasi vásár, vagy Baranyában a domolosi stb. NyugatEurópában 2-3000 lakossal már városok alakultak ki, Magyarországon ezzel szemben akár egy 20 ezer lakosú település is megmaradhatott a falu szintjén.

75 A vásár, a sokadalom, a szabadság fontos szerepet kapott a parasztság kulturális életében: hírek, ismeretségek szerzésének alkalmai voltak, a szórakozásé, sokszor a kicsapongásokig vitt vígságéi, ünnep, amit semmi más nem helyettesíthetett. Az árucserének az idők folyamán több fajtája fejlődött ki. Mindenekelőtt két nagy csoportot különböztetünk meg: az egyik a spontán, a szervezetlen árucsere, a másik pedig az intézményesített, azaz szervezett árucsere. Bár a spontán árucsere korábbi, mint az intézményesített, és általában a kezdetleges gazdasági és társadalmi viszonyokra jellemző, egyes motívumaiban mindmáig a legfejlettebb gazdasági és társadalmi körülmények között is továbbél. Az intézményesített, azaz szervezett árucsere a gazdasági, társadalmi és kulturális adottságoknak megfelelően az idők folyamán erősen differenciálódott. Ezt nagymértékben elősegítette a kereskedelem fejlődése. A szervezett árucserének a következő intézményrendszerei fejlődtek ki: a piac (állandóak és időlegesek, idénypiacok, szakosodott piacok, alkalmi piacok stb.), a hetivásár (a hét egy, az árucsere szempontjából hangsúlyos helyeken esetleg két napján), a hónapos vásár (általában a hónap egyik hetivására fejlődött hónapos vásárrá, azaz a hetivásárnál bizonyos szempontból - leginkább valamilyen áruféleség miatt nagyobbá, jelentősebbé), az országos vagy nagy vásár (amit a kapott vásárszabadalom szerint tartottak - a legtöbb helyen évente négyszer, a jelentéktelenebb helyeken csak kétszer, sőt olyan vásártartó helyeket is ismerünk, ahol évente csak egyszer), az árumintavásár (termény vagy termék szerint és ezen túl TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1856 C/104. TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1857 C/86. ANDRÁSFALVY 1982, 66.