Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

megismételték azokat. 1794-ben pedig szabályos intézkedésre került sor: ekkor a helytartótanács felújította a jószág kísérő okmányának sokszor mellőzött gyakorlatát és elrendelte, hogy ebben a jószág megkülönböztetésére alkalmas természetes tulaj donjegyeket is jegyezzék be. Úgy intézkedett továbbá, hogy marhát vagy lovat nyomtatott kísérőlevél nélkül eladni, megvenni, elcserélni nem szabad, ezért minden eladó jószágra külön-külön kell ilyen okiratot váltani és a vevőnek átadni. Aki pedig jószágot vett vásárban vagy azon kívül, hazamenetele után 24 órával köteles a jegyzőnél bejelenteni, aki ezt jegyzőkönyvezze és az okiratot tartsa számon. Az 1888:7. tc. 11. §-a szerint állatok szabályszerű marhalevél nélkül a vásártérre egyáltalán nem bocsáthatók. A marhalevél tartalmi kellékeiről kezdetben a vármegyék, majd a földművelésügyi miniszteri rendeletek intézkedtek. „Azon Rendszabást, mellyet Nagyságtok Kegyelmetek, a Marha lopásoknak meg gátlása végett Megye)ékben tettek, hogy tudniillik a Városokra, sem külső, sem belső Lakósoknak Marháikat, a tulajdonságot bé bizonyíttó Levél nélkül hajtani szabad ne légyen, és a ki annak híjával, találtattna, arra, mint Lopott Jószág tekintessen, nem csak Megyénknek Kebelében Köz tudományra eresztettünk, hanem mint a Köz bátorságra czélzott el is fogadván meghatároztuk, hogy mindazok, kik ezentúl Vásárainkra eladó Marhát hajtanak, ahhoz való tulajdonságoknak bé bizonyéttására hiteles, és pedig a Helység Elöljárói, és az illető Földes Uraság tisztye által alá írandó, és ezek petsétjével meg erősítendő tanú Leveleket, mellybe a Marhának Neme, és Száma meg jegyeztessen elő mutatni tartozzanak,

46 Sárközi István nevére kiállított vásári bizonyságlevél 1831 -bői TMÖL. Közgy. ir. 4:28/1820.