Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

A bátaszéki illetőségű Sárközy Farkas és Sárközy Sándor nevére Dunaszekcsőn kiállított „ló passzus" 1832-ből Az állatvásárok, főleg a lóvásárok jellegzetes alakjai voltak a cigányok. Kupeckedéssel elsősorban az oláh cigány férfiak foglalkoztak, azonban magyar cigány kupecek is képviseltették magukat, akik többségükben állattartással is foglalkoztak. Az állatkereskedelemben résztvevő cigányok két fajtája: a cenzár és a kupec. A cenzár az a személy, aki a jószágkereskedelemben hivatásszerűen vagy alkalmilag ajánlotta, közvetítette, elősegítette az üzletkötést, de maga sosem vásárolt. A cenzárpénzt általában mindkét féltől felvette. A kupec főleg lóval és szarvasmarhával vásárról vásárra, hetivásárról hetivásárra járó kereskedő ember, aki adja és veszi is az állatokat. Az állatokkal foglalkozó cigányemberek életének egyik legfontosabb eseményei közé tartoztak a vásárok és a különféle kereskedési lehetőségek, így a cigánykupec a lóvásárok jellegzetes alakja volt.

47 A lókereskedés a cigányélet romantikáját adta, ahol a ló részben az üzletelési lehetőség alapja, de a cigány függetlenségének, szabadságának szimbóluma is. A cigányok négyféle célból vettek lovat: 1. eladásra, 2. pénzbefektetésként, 3. dolgozni vele (pl. fuvarozás), 4. húsállatként. A lovat ritkán teleltették, mert az etetésük komoly anyagi terhet jelentett. Egy „fehér szőrű, pörge szarvú, béllegtelen " szarvasmarha hajtólevele Siklósról a szekszárdi vásárra 1849-ből EROSTYAK 1999, 97.