Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

árusítást. A helyi piacok szabályozására is gondot fordítottak: védték a vásárlók érdekeit a nagy felvásárlókkal szemben: „...confiscatiónak Büntetése alatt tiltva légyen a Kupeczeknek, és Kofáknak Gabonát és más Victuálékat mint a héti vásár piarca helen 12 óra előtt, mint pedig a héti Vásár alkalmatosságával az utzakon meg venni, és vásárolni, többektül meg vettettni - tapasztaltatik. - Parantsolják, hogy héti vásárba háromszor egymás után, úgy mint holnap, szerdán és szombaton Dob szó alatt köz hírül adgya... " tájékoztatta levelében Szekszárd városát Angyal György Alajos uradalmi kasznár.

44 „ Imo Semi némü vidéki Vásárosokat akár mely némü Portékainak Eladásában és Árulásában semi Szín és Ok alatt akadáloztatni nem szabad és így a vidékieknek ugyan akkor, mikor a Szekszárdiak akár, mely nézvén nevezendő portékáikat szabadon árulhattyák. 2Szor Hogy a Vásároknak Késő fel szabadíttása által a Külső vidéki Árulok és vevők ne hátráltassanak, minden Országos, úgy marha, mint Ruha Vásár mindég regvei 8 órakor fel szabadíttatik. 3Szor Ha valamely árulónak, vagy Vevőnek ezen esetekben akadállyá okoztatna, az magát a Járásbéli Fö vagy Al Szolga Biró Uraknál jelentse Kárának meg térittése végett. Valamint ezen Rendelés az egész Megyében fog currentáltatni, és a Szomszéd tekéntetes Nemes Vármegyéknek tudtokra adatni, úgy parantsoltatik Szekszárd MezőVárossá Bírójának, hogy ezen rendelést, ma és holnap mindenkor regvei 8 órakor Dob szó által több helyeken a Vásárban ki hirdesse. 1822. márc. 31. "

45 Szekszárd egykori „főpiaca ", a mai I. Béla király-tér. (MAGYARORSZÁG I. 1870, 219) A városba hozott áruk, termények és termékek különböző érkezési körülményeit ellenőriztette a vásárt rendező város vagy község elöljárósága. Az érdekelte őket, hogy az áru honnan származott, tulajdonos-e vagy jogosan rendelkezik-e vele, aki a vásárra hozta. Hatósági érdek volt, hogy lopott árut, vagy elkóborolt jószágot ne adjanak el, mert ez még jobban megnehezítené a tulajdonos rálátását. Főleg a jószágok és egyes ipari termékek ellenőrzéséhez fűződött nyomósabb érdek. A jószág felhajtásához megkövetelték a jószág adatait és a tulajdonos személyét igazoló írásbeli okmány bemutatását. Ez lehetett a tulajdonos lakóhelyének az igazolása vagy kötött szövegű, esetleg nyomtatott bizonyságlevél, járlatlevél, marhalevél, passzus stb. A tulajdon védelme érdekében a közigazgatási szervek már a 17. századtól kezdve a jószágforgalmat kísérő járlathoz ún. passzushoz kötötték. Az első vármegyei és városi rendelkezések azonban nem bizonyulhattak elég hatásosnak, mert a vármegyék rendszerint A vásári rendtartás végett hozott rendelkezések. Megtudjuk a levélből azt is, hogy alkalmaztak piacbírót is. - TMÖL. Szekszárdi Közalapítványi Uradalom iratai (Szeksz. Közalap. Ur. ir.) 1815, - 536/1815. TMÖL. Szeksz. Közlap. Ur. ir. 1822. 169/1822.