Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
Ireg 35 Szent Balázs hetében. Szent György hetében és Mária születésnapján, két napig tartottak. Február 24-én, május 3-án, szeptember 14-én, decemberó án. László király A. 1507. Gróf Viczay Szakcs ,36 I. Ferenc császár A. 1800 szeptemberi 2. Eszterházy Pál herceg Gyakran előfordult - hisz a vásárok megszervezése hasznot hajtott, - hogy a vásárprivilégium tulajdonosa, mely legtöbbször a földesúr volt, perre ment a mezővárossal, melyen vásárokat tartottak. 1815ben Bátaszék mezővárosa vonta kétségbe az uradalom jogát egyes vásárok megtartására, magának tulajdonítva azt. Mindkét fél több tanút állított bizonyságképpen. Első tanú: Prinner Péter római katolikus, 66 éves bátaszéki lakos: „Bátaszéken az Uradalomnak az előtt, még a Simon Júdási Vásár meg nem nyerettetett, tsak három Vásárjai voltak, és azok mind a hárman Szent György és Szent Mihály napok között való idő alatt tartattak. Báttaszék Mező Várossának az előtt, míglen néhai Felséges Mária Theresiátol a privilégium meg nem nyerettetett, Vásárja nem volt, hanem midőn ezen Privilégium meg nyeretett, azon Esztendőben azonnal a vásár hirdettetett, és megtartatott, sőt a Bíró által a Lakosoknak, hogy barmaikat, akár az eladók, akár sem, a vásárra kiállítsák, azért parantsoltatott, hogy így ususba jöjjön, minthogy az előtt, barom vásár Bátaszéken soha sem volt, még az Uradalom Vásárjai a Harmatosságával is, azon időtől fogva pedig ezen Vásárnak, melly is mindég Simon Júdás napján tartatott, a Város mindég ususában volt; a bort az mérette, és a hely pénzt is a szedte. A Simon Judási vásárnak ususában azolátol fogva vagyon Báttaszék Városa, mioltátol fogva azon Kegyelmes Privilegium ki adattatott, mellyet is a Város maga költségén szerzett, mellyet a Tanú onnand tud mondani: mivel az Attyátol hallotta beszél leni, hogy a Kegyes Privilégiumot megváltottuk ugyan de sok költségben került: mindazonáltal, mennyit fizetett érette a Város, a Tanú bizonyossan nem tudja, hogy pedig a Város ezen vásárnak ususában vagyon, lehet mintegy 51 vagy 52 Esztendeje. Vallya továbbá a Tanú azt is, hogy a vásárálláson lévő Kortsmát, a hol a bor mérettetik, mintegy húsz esztendők előtt, közös költséggel építették, úgy hogy három negyed részt az Uraság, egy negyed részt pedig a Város fizetett, és a reparatiok az olta is a szerént fizettettnek. " A 77 éves Steiner Miklós tanú már azt is tudta, hogy a város 100 tallért fizetett a privilégiumért. A másik három tanú is ezt vallotta. A megye vizsgáló bizottságának jelentéséből kiderül, hogy ez eddig valóban így is volt. Levelet írtak ennek megerősíttetésére, „hanem ezen könyörgő levélnek bé adására az adott alkamatosságot, hogy az uradalmi tisztség által szó Beszéd között fenyegettettek, és ijesztettek, hogy az Uradalom azon privilégiumot, melly az Báttaszék várossánál a Simon Judási vásáriul vagyon, és mellynek eddig békességes használásában vagyon, el bontani, és a Várost annak használásábul kiforgatni fogja... " Gruber Ádám uradalmi ügyvéd szerint a városnak nincs vásárprivilégiuma, az uradalom engedte át eddig nekik és addig maradhat ott, amíg ők jónak látják. 37 Ha a vásártartási napokat vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok rendszerint a növénytermesztés és az állattenyésztés bioritmusához igazodtak, amelyeket vallási ünnepekkel kötöttek össze. így a vásárok vallási funkciója is érvényesült. Nem mindig vasárnap, vagy az ünnep napján tartották azokat, hanem gyakran a következő nap, illetve hétfői napokon. A térbeli megoszláson túl a vásárok időbeli differenciálódása is azt bizonyítja, hogy azok mindenkor igazodtak a mezőgazdaság és az állattenyésztés vegetációjához, illetve bioritmusához. A téli hónapokban - december, január, február - csak ritkán és néhány helyen tartottak vásárt, rendszerint a tavaszelő hónapjaiban - március, április - kezdődtek a vásárok. A gazdaságilag fejlettebb mezővárosokban négy, vagy ennél is több vásárt tartottak, míg néhány település évente csak két-három vásár tartására nyert jogot. Ezek a vásárok elsődlegesen az árutermelő jobbágyparasztok és a mezővárosi polgárok, a céhes iparosok és a kereskedők érdekeit szolgálták. Az „Iregh Mező Várossában iső Februarius holnapban Balázs napján. 2Ik Április holnapban Szent György napján. Sík September holnap Kiss Asszony napján. 4Ik November holnap Katalin napján. " - TMOL. Közgy. ir. 4:99/1820. „Szakis Mező Városban Iső 24a Febr. az az Mátyás napján. 2Ik 3a Maij Kereszt feltalálása napján. 3 ik 14 Sept. Kereszt feltalálása napján. 4Ik 6a Decembr. Miklós napján. " - TMÖL. Közgy. ir. 4:99/1820. TMÖL. Közgy. ir. 10:128/1815., Közgy. ir. 3:144 1/2/1816.
