Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

A belvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez szükséges 26 műtárgy elkészítésére kiírt versenytárgyalásra - a meghatározott 9000 forintos kereten belül - három ajánlat érkezett. A gróf Széchenyi Ferenc-féle cementárugyár somogytarnócai üzlet vezetősége betonból vert csövek építésére az előirányzathoz képest 4,5% árengedményt kínált, a Pepi Giovanni budapesti cég 1,5%-os árengedménnyel vállalkozott volna a feladatra. Sáthory Oszkár nagykanizsai cement-technikus a műtárgyakat iszapolt portland cementből, mórágyi aprózott kavicsból és homokból a megadott összegből, iszapolt portland cementből, dunai kavicsból és homokból 5% felárral vállalta volna.

29 A munkát a legolcsóbb ajánlkozó, a somogytarnócai cég nyerte el. Bár így a kőműves munkák ára nem annyi lett, mint tervezték, a műtárgyak mégis többe kerültek, mert az elkészítésükhöz szükséges földmunka az állandóan magas vízállás miatt sokkal drágább volt. Sőt, már az építkezés elején kiderült, hogy legalább három híddal többet kell építeni: a bátaszéki uradalom Orbói és Sárhátai lejáróinál, valamint a Szekszárd melletti ludasi lejárónál betoncső helyett híd szükséges, mert futóhomok altalajra nem lehet betoncsövet rakni. Az sem volt kizárható, hogy még több kisebb fahídra is szükség lesz. A tölgyfából tervezett hidakra a legkedvezőbb ajánlatot Mayer Péter bátaszéki fakereskedő tette. A műtárgyak építése a műszaki akadályok miatt lassan haladt. Gönczy Pál-féle Tolna megye térkép részlete, 19. sz. vége TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1897. május 17.