Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
A tetőfedésnél menet közben változtattak a terven. Eredetileg aszfaltlemezre kértek ajánlatot, ami ugyan olcsó, de nem tartós és sokba kerül a fenntartása, ezért más módszerek után érdeklődve végül a bádogfedés mellett döntöttek, melynek elkészítését gróf Csáky László prakfalvi vasgyára vállalta el. A többi vasmunkára Debulay Imre szekszárdi és Arkay Sándor budapesti vállalkozó ajánlkozott, utóbbi olcsóbb ajánlatával nyert. Az üvegezésre Jilk Sándornak adtak megbízást. A nagyon fontos épület-, kazán- és gépalapozási munkára és a kürtő építésére Meloccó Pétert és Eggenberger Szilvesztert keresték meg, hogy tegyenek ajánlatot. Utóbbiét fogadták el, a gépház padozatát is tőle rendelték meg, de így is jóval többe került, mint azt eredetileg gondolták. A zúzott követ Taffner János bátaszéki lakos, a murvát Eggenberger Szilveszter, a homokot a bátai hajósok szállították. A munkálatokat megörökítő „Millenáris emlékkő" kifaragására is több ajánlat érkezett. Minden vállalkozó pontosan, jó minőségben dolgozott, kifogás csak a paksi téglagyár ellen merült fel, mert bár olcsó volt, a szállított áru nem felelt meg a mintának és nem vették át. A hiányzó téglákat Apatinból és Szekcsőről pótolták, de a paksiak pert indítottak szerződésszegés miatt. Mivel nem akartak pereskedni, egyezséget kötöttek, miszerint a tégla felét, ami megfelelő minőségű volt, a szerződés szerinti árban átveszik, másik felét 60%-on, Úgy kalkuláltak, hogy a többi maradék anyaggal együtt a beruházás befejezése után értékesítik. Túl sok lett ugyanis zúzott kőből is, mivel előre megrendelték, nehogy anyaghiány miatt állni kelljen. De az alapozáshoz a sziklatalaj miatt kevesebb kellett, sőt a kitermelt sziklákat és murvát összegyűjtötték és részben a telep körüli járdához, részben állami utak építéséhez eladták, sőt sok akkor épült bátai ház alapjába is ez került. 20 Millenáris kő a bátai szivattyúház falán Az építkezés közben két kisebb baleset történt: Babos Mihály napszámosnak egy fenyőgerenda két ujját lemetszette, Kiss Gere István fuvaros pedig komolyabb lábficam sérülést szenvedett egy gépalkatrész szállítása közben. Állítólag mindketten saját hibájukból sérültek meg, a társulat mégis vállalta gyógyíttatás] költségeiket. 21 A technikai fejlesztés egyéb megoldandó problémákat is felvetett: nevezetesen, hogy a gépésznek megfelelő lakásról kell gondoskodni, a gátőrház is kicsi Kreskai István népes családjának, aki pedig a leghasználhatóbb, legtapasztaltabb gátőrnek bizonyult. Egyelőre a végleges megoldást függőben hagyták, nem építeni, hanem inkább bérelni akartak Bátán megfelelő lakásokat. A telefonvonalat azonban üzemkezdetre a bátai gátőrlakástól a szivattyútelepig meghosszabbították. A tűzkár mellett a kazánokat robbanás ellen is biztosították, a munkásokra balesetbiztosítást kötöttek. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1896. október 14. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1897. március 4.
