Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
Az első két szivattyú 1 897. március 15-én, a harmadik március végén kezdte meg a munkát. A telep néhány hónapi működés után teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Úgy az épület, mint a gyári berendezések teljesítménye megfelelt az elvárásoknak, két gép elgyőzte az 1897. évi legmagasabb belvizet, a harmadik gépet és kazánt tartaléknak tekinthették. A szivattyúzás költségei sokkal alacsonyabbnak bizonyultak annál, mint anút eredetileg számoltak. 22 Az első gépész, Erdélyi Gyula mindössze egy évig dolgozott Bátán, aztán elment, mert talált egy jobb állást. Ez ismét felvetette, hogy az állás betöltése előtt rendezni kell a nyugdíj kérdését és gépészlakást kell építeni, hogy a megfelelő szakembert helyben tudják tartani. Az állás betöltéséhez Rock István budapesti gépgyárost keresték meg, ajánljon egy megbízható szakembert. Beck János az új gépészlakás elkészültével, hatszáz helyett 800 forintos fizetésért vállalta az állást. 23 A lakás 1898 végére készült el. Az új gépész nagyon szorgalmasnak bizonyult, szétszedte és kijavította a gépeket. Néhányat Budapestre küldtek javításra, mivel nem volt esztergapad, ezért hamarosan beszereztek egyet. 1900-ban a hatóságok előírták, hogy a gépész mellé vizsgázott kazánfűtőt kell alkalmazni. Takaró József, aki már 4 éve végezte ezt a munkát, vállalta a vizsga letételét. 24 Gépészlakás A belvízcsatornák építése A szivattyútelep elkészülése után végzett munkák és a csatornahálózat kiépítése számos nehézségbe, főleg az érintettek ellenállásába, akadékoskodásába, majd követelőzésébe ütközött. Az árvédelmi töltések és a csatornák melletti töltések magasításánál, erősítésénél a régi kubikok megbolygatása és újak kialakítása során a tulajdonosoknak kártérítést kaptak, illetve megvásárolták tőlük a területeket. A vételárban gyakran nem tudtak megegyezni, mert a tulajdonosok a tényleges értéknél sokkal többet szerettek volna kapni földjükért, nevezetesen nem a mocsárra számított, hanem a szántóföld árának megfelelő összeget. A többiek viszont a munkálatokat sürgették, pl. a decsiek, akik nem akarták belátni, miért nem náluk ássák először a csatornákat, s az alispánhoz fordultak panaszukkal, a mielőbbi lecsapolást sürgetve. 5 Az elkészült csatornázási tervekkel a társulat küldöttsége, a korábbihoz hasonlóan, ismét megjelent az ártéri községekben, ahol most már - gyakorlatilag ellenvetés nélkül, a mielőbbi megvalósításban bízva azonnal el is fogadták a javaslatokat. A földtulajdonosok egy része Alsónyéken és Bátaszéken a Lajvérpatak, Szekszárdon pedig a Séd-patak és a hegyi vízfolyások szabályozását is kérelmezte a társulat 22 TMÖL IX/285, Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1897. május 1. 23 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1898. április 28. 24 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1900, október 26. 25 TMÖL Alisp. i. 1266/1897.
