Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
Háry János részt vett a győri csatában és onnan nem egészen vitézi módon távozott. Ez a Háry János a fehérvári 10. gyaloghadosztály tolnai századában szolgált, mint közlegény és vitézkedése idején mindössze 16 éves volt. A felsőiregi plébános állította ki katonának a saját költségén. Benyovszky Károlynak, a tolnai gyalogos felkelők kapitányának jelentése szerint, a tolnai gyalogsereg a győri sáncokban „elzárattatott az ellenség által" s e gyűrűből csak igen keservesen tudtak kivergődni. A csatában a tolnai gyalogos századból összesen huszonketten hagyták el a fegyvereiket és ezek között található az ozorai születésű Háry János is. E szökevények hazafelé tartva, a felsőiregi őrállók által fogattattak el, de a Tamásiban lévő főszolgabíró, Sulyovszky Lajos hitelt adott elbeszélésüknek és megvendégelte, majd Szekszárdra kísértette őket. Itt mindaddig a város kenyerét ették, amíg Budára nem vitték őket, kihallgatás céljából. Az ozorai eredetű Háry Jánoson kívül a második Háry János a sorozási lajstrom szerint valóban szekszárdi születésű, aki a fazekasmesterséget folytatta és akit az 1796. évben Pécsett sorozták be az Antal főherceg nevét viselő gyalogezredbe és ott, mint közvitéz szolgált. Megjárta Velencét és Páduát, onnan tért haza először szabadságra Szekszárdra 1801. december 31-én. Szekszárd város jelentése szerint szabadságolt bajtársaival együtt Valdecz Istvánt, aki Istenkáromló és fajtalan, tökéletlen magaviseletű s többi katonatársaitól magát megkülönbözteti s félni lehet attól, hogy mivel sem magának, sem atyjának javai nincsenek, nagyobb gonoszságra is vetemedik. Azt kérte a város, hogy a vármegye utasítsa vissza szabadságáról ezredéhez. Ez a Háry János az 1803. évben ismét Páduában volt, ahonnan - béke lévén meghatározatlan időre szóló szabadságlevéllel küldték haza Szekszárdra, atyja gazdaságába. r „Hárman valának együtt, a potrohos bíró, Egy obsitos vitéz, s a furfangos író;" (Garay Ákos rajza) A harmadik Háry Jánost ugyancsak ebben az ezredben találjuk. O szintén szekszárdi volt és a fazekasmesterséget művelte, de az előbbitől eltérő életkorral és sorozási időponttal jegyezték a lajstromba. Leszerelésének körülményei és időpontja megegyezett az előzőével. A negyedik Háry János valóban huszár volt, és pedig a Vécsey-féle 4. huszárezredben, amelyiknek Galíciában volt a székhelye, Radom városában. Ez a Háry János, 1802-ben innen jött haza Szekszárdra és a következő évi gyakorlási időig itt töltötte szabadságát. Az ötödik Háry János Székesfehérvárott szolgált a katonai raktárban és foglalkozását tekintve szabómester volt. A hatodik Háry János ismét huszárként tűnt fel a Hessen Hamburg huszárezredben és róla mindössze annyi ismeretes, hogy az 1805. évben bocsátották el a katonai szolgálatból, miután kötelezettségének eleget tett.
