Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
dunaszentgyörgyi származású közhuszár, saját elhatározásából, a néki alkalmas és kedvező időben, megvetve az ellenség ágyúzását, karddal a kezében beugrott a Dunába és a másik kezével csónakhoz erősített kötelet megragadván, az ellenséges legénység minden fáradozása és ellenállása ellenére a ladikot a magyarok kezén levő partra vonszolta. Ezzel a cselekedetével - olvashatjuk az egykori hivatalos jelentésben „nemcsak buzgóságának nagy fokáról, a hazaszeretetéről, bátorságáról és elszántságáról tett bizonyságot, hanem a foglyok megtartásával a legmagasabb szolgálat érdemét ki is vívta magának. " Az érdemrendeket osztogató osztrák bírálóbizottság azonban addig húzta-halasztotta a döntést, amíg sikerült azt visszautasítani, a határidő be nem tartása miatt. Ennek a határozatnak a megfellebbezése után ugyanezen bírálóbizottság azzal a meghökkentő érveléssel utasította el az ismételt kérést, hogy az arany érdemrend szabályai szerint a vakmerőségért nem lehet kitüntetést adni. Hiába dühöngött az ugyancsak vitéz kapitány Perczel Ádám az elutasítás miatt, soha nem tudta kiharcolni azt a kitüntetést Kolozsváry Ferenc számára. Hiába bizonyították a szemtanúk, hogy nevezett mellig elmerült a vízben s mégis elfogta a franciákat karddal a kezében, ágyútűz közepette, leküzdvén ellenállásukat. Hiába találták meg a francia ezredesnél az Olaszországban állomásozó francia csapatok listáját, mely tényt a legmagasabb szolgálatként jellemezte kapitánya - mindez kevés volt ahhoz, hogy Kolozsváry Ferenc megkaphassa az arany érdemrendet, illetőleg megfelelő elismerésben részesüljön. 133 A jobbágyság soraiból katonának hajtott emberek nemcsak a szolgálatnak idején viselték a színes egyenruhákat, hanem obsitosként hazatérve a faluban is. „A gyermekkor egyik legizgatóbb személyisége volt az egykori huszárság levetett, sárgazsinóros gúnyáját hordó dobos ember, a kisbíró. " UA Volt ezekben a hivatalos jobbágyi öltözetekben valami fontos általánosítható, éppen a nemesi úri öltözetre is jellemző feudalista jelleg miatt: a katonai forma. A magyar férfiviselet egyik legfeltűnőbb alaki sajátossága, különösen a 19. századtól a katonai egyenruhaszerűség. A háborúból hazatérő katonák igyekeztek elfelejteni a harcokat, az életveszedelmet és a nélkülözéseket. Később azonban felébredt a katonák mesélő kedve. Idővel megszépültek az emlékek, a kalandok és szórakoztató elbeszélésekké váltak. A száz-kétszáz év előtti falvakban a 8-10 évet szolgált katona, az obsitos, dolgokat tudó embernek számított. Messze országokat ismert, sok helyet bejárt, tapasztaltabb volt az otthon maradottaknál. Tekintélyt is szerzett közöttük. A népmesékben a hazafelé vándorló kiszolgált katona még az ördögtől sem fél. Megtisztítja a kísértetektől a kastélyt, parolázik a királlyal, vagy megnyeri a hazugságversenyt. Tolna megyében klasszikus alakja a Garay János által irodalmi szintre emelt Háry János. HADNAGY 1991, 112-113. SOLTÉSZ 1981, 82.
