Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”

Ócsényben 1809. november 3-án írták össze a katonának állítható nőtlen ifjakat, oly módon, hogy ahol két fiú volt, az egyik 12, a másik 16 éven felül, azok közül az idősebb most vagy jövendőben, az ifjabb, „ha kivántattna a Haza kész szolgálattyára Katonának állíttasson, vagy mást köteleztessen. Ezen kívül a Sellérek is, vagy egyes, semmivel biro Legények, kivált ha erköltstelenek; a vagy akár mely más arra alkalmatos személyek most ki íratván, a mikor a sor rajok kerül, és a Helység Bírójának elöl állítani kötelessége lesz, ezen fel jegyzésből dolgozhasson: Császár Pál két fiú. Jövendőben, minthogy kárhozatos és botránkoztató maga viseletéről, mind maga, mind fiai meg jegyeztettek. A Krisztusát, meny Országát, Lelkit mindennek, és Elöljáróinak káromlani nem átallotta. Ámbár István fia Katona. I. Tök Péter egy fiú, de mivel az Attyával öszve veszett és annak ábrázattyát is öszve vérzetté, s azt karmolta, melly ért panaszra az Attya jött az Elöl Járok eleiben, satis factiot kérvén azért ki iratik. Patkó Mihály két fiú, ez már meg fogatva lévén, minthogy beteggé tette magát meg fog nézetni. Nádi István két fiú, ezek tsavarognak kívül a Helység határéin, a mellyiket elöl kaphatni. Or. Berekali István két fiú, jövendőben, de mivel az egyik gazda, a másik egy fiú gyanánt vetetik. I. Kozma János két fiú bujkál, és maga tehetős rossz. Görcsös Ferenc három fiú, maga, fia bujkál. Csordás Deák István két fiú, kitsin, de Kotsis vagy Fuhrvéssen ha kívántatik. O. Kalló Mihály két fiú, a malomban másokat is a katonaság elöl bujtatott és szöktetett. Karai Mihály egy fiú, maga, rossz életű, heverő, részeges káromkodó. Pap S. Jánosné két fiú, Kódorgóban van. Tóth Mihály Biro három fiú, mindenkor magát ajánlotta, hogy fogad, most pedig mint Biro szolgál. I. Csordás János egy fiú, de Seller semmije sints. Felolvasták, helyben hagyták, még az éjjel „egynek 3 ember a 24. ora alatt való megfogására magok személyek által való katona váltság büntetése alatt köteleztettnek. Jegyzés: a +-tel jegyzettek elsőségben vágynak a fogásra azomba jövendőben ezeket az erköltstelenekkel és növendökkel az Elöljáróság szaporítani és meg jegyezni fogja. " Kilenc embert jelöltek meg külön: Poroszlai István, Petőcz István, Dorkó János veje Kaloczi vagy Pusztai István, Görtsös Ferencz, O. Kalló Mihály, Tóth G. János, Karai Mihály, Pap S. Jánosné, Lovas I. János. Másnap megtörtént a katonaállítás, Tolnára vonult be: Patkó András nőtlen, Petőcz János kicsiny, Kozma István feleséges, három fiú közül, Karai Mihály feleséges gazda, gyermektelen, katonának fogatandó legényeknek fegyvert, baltát adott, azokat bujtatta. A faluban is az elöljárókat „veszedelemmel fenyegette". Lovas János kicsiny, Szászi János nőtlen, „ bujkáloba volt a Tavasz olta. Internaliter maradt, magát hogy a vizelletit nem tarthatná ki akará azon ravaszsággal menteni, de lik Nov. ujjra meg próbáltatott: de semmi baja nem találtattván ott maradt. " Közülük: Patkó Andrást, Kozma Istvánt, Karai Mihályt, Szászi Jánost besorozták. Ugyan ez alkalmatossággal, midőn a Katona állításnak szoros terhe az Helységen állott volna, Bonyhádi Lakos Jó Györgynek fia Jó János, Báttyával Jó Mihállyal együtt, Marháik váltságáért jővén be hozzánk; Mivel azonnal eszébe jutott volna az némelyeknek az Elöl Járok közül, hogy azon Legény t. i. Jó János lett volna az egyik ki a Regrutának állítandó Szászi István fiait takargatta és el szöktette volna elölök midőn azért sok fáradtsággal és költséggel fáradoztak volna, miképp ezt maga is akkor, hogy nálok 6 Hétig nevemmel, és hívja vissza mivel egy különös dolgot akarnék véle végezni. Az asszony elment, és csak hamar vissza is fordult, és azt monda: Ispány uram Balog Ferenc úrnál van ebéden, azért, ha valami számvetése van az úrnak véle, menjen oda, és végezzen ottan. Ezt megértvén az strázsamester úr elméne egy közlegénnyel, és nótáriusunkkal, és kin találá Ispány urat a tornác alatt, és onnan megköszöntvén egymást ezt monda a strázsamester úr ispány úrnak: Kérem alázatosan az urat, tessék egy vagy két szóra a szobába bejönni, és had mondjam meg az úrnak, mi végre jöttem. Minekutánna bementek volna a szobába, ezt monda strázsamester úr ispány úrnak: köszönteti főbíró uram az urat, és azt parancsolta, hogy ezen gerjeniek két legényeit adná, vagy adatná kézhez az úr. Melyre felel ispány uram: Isten Mária uttse nem adom én, sem meg nem hagyom fogni. Nékem a főbíró parancsolattja csak olyan, mint hajdinum dánum. Azonban ispány uram lármázni kezdett, melyet Tettes Balog úr öccse T. Szombathelyi úr meghallván, kérvén ispány urat, hogy ne lármázna a kúrián, hanem menne haza. El is indult szépen, és elment Tettes Balogh Ferenc úr kertje közepéig. Ottan pedig hirtelen visszafordulván, töltött puskáját felfogván az strázsamester úrra, ezt monda: Ebadták, mit kísérgettek engem. Mely puska felfogásakor strázsamester úr a puskát kitekervén kezéből, úgy késértette haza. Bemenvén a szobájába ispány úr, az strázsamester, egy közlegény, és nótáriusunk, ismét kérdek számtalanszor, hogy engedelmeskedne, és adná kézhez azon legényeket. De akkor is csak azt feleli, Isten Mária uttse nem adom én, eb adja. A sok szép kérésnek pedig nem engedelmeskedvén, megköttetett és korcsmához kísértetett. Amidőn pedig oda ért volna, így szó la a korcsmárosnak: Ebadták ilyen huncfutok miatt kell én nékem szenvednem. Add ide, úgymond a kulcsot, és oda adá a korcsmáros. (Világos tehát, hogy a gránárium padlása kulcsa a korcsmárosnál volt.) Fel menvén pedig a padlásra, már akkor senki is ottan nem találtatott. Azonban pedig a kocsin a szántásból meghozattatott egyik legényünk.... " - K. BALOG 1976, 338-340.