Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
fogatoló szekerészeihez sorozták be, és nem számíthattak arra, hogy valaha is megszabadulnak a katonaságtól. 36 A huszárezredekbe a toborzási utasításoknak megfelelően előszeretettel , hajdúkat és lóhoz értő hasonló legényeket toboroztak. Gyalogos ezredekbe, elsősorban a drillre, fegyelemre leginkább hajlítható parasztot, cselédnépet igyekeztek toborozni. A legfőbb vonzerőt a 30-40 forint összegű toborzópénz jelentette, de gyakorta előfordult, hogy a regruta csupán a toborzópénzhez akart hozzájutni s utána az első adódó alkalommal megszökött. A hadkiegészítés állandó bázisát elsősorban a termelésből kiszorult, nincstelen elemek szolgáltatták, de ezek az emberek is alaposan megfontolták, hogy a napi 3 krajcáros zsoldért vállalják-e az életfogytiglani szolgálatot, az embertelen szigort, a messzi idegenben rájuk váró halálos veszélyeket és súlyos viszontagságokat. Másrészt a földesurak is ragaszkodtak adófizetőikhez, a dolgos munkáskezekhez. Az újonclétszámot az országgyűlés határozta meg, s azt is, hogy melyik megye, szabad királyi város, hány fővel járul hozzá a hadkiegészítéshez, A katonaállítás mechanizmusa a továbbiakban a megyei közigazgatás útján működött, A megyék helységeiben, falvaiban az újoncok kiválasztása, sorozása, állítása már a bíró és az esküdtek dolga volt, akik mindenek előtt a megyei, illetve a földesúri utasításokhoz tartották magukat. Hatalmi szó, erőszak, kijátszás és különféle érdekű meggondolások sokkal inkább velejárói voltak a hagyományos feudális hadrendszerbeli katonaállításnak, mint a sorezredek szabad toborzásának. Garázdáktól, csavargóktól, dologkerülőktől, társadalmi helyzetükkel elégedetlenkedőktől a közigazgatás és a földesúr is igyekeztek megszabadulni. Toborzást bemutató életkép a szekszárdi múzeum állandó kiállításán Lélekzet, Fej és Nyak mozdulásait nem nehezittik, és szározbetegséget (hectica) nem okoz. Végtére k. - A kik magokat nyavala törésben szenvedni vagy vizeletjeket nem tarthatni, a vagy magokat süketeknek lenni tsak állítják de bé nem bizonyéthatják. A fentebb elő adatakbul már elegendően kitetzik hogy az Ujjonczoknak testi visgálata a Nemes Vármegye Kiküldöttségének hozzá járulásával véghez vitettni fog ezen Kiküldöttséghez hozzá adattatik a Katonai kül Orvos is, hogy így a Polgári és katonai Törvényhatóság között, az assentálásnak tárgyára nézve a kölcsönös ellen vigyázás fenn forogjon; ha pedig az assentálandó katona Ujjoncznak alkalmatos volta miatt a katonai és Polgári kül-Orvosok között valamely kérdés támodna ezen esetben a Megyebeli Bei-Orvosnak Véleménye adása alá fog az bocsájtattni, ki is az ezen kérdésnek el intézése végett, mind a két státusból rendelkező Kiküldöttség előtt azt meg fejti s elintézi. Ezután nincs felebbezés. E végett tehát minden Ujjontz tüstént az assentálásnak helyén a szokott katona ruhában t. i. Nadrágban részént saruban, részént csizmában és köpönyegben fel öltöztessen, azon Polgári ruha pedig mellyel magával elhozott szabad rendelése alá bizattatik. Mind ezen elő terjesztett Rendszabások, a Zsidó népre is kiterjesztettnek... "- SZINKOVICH 1963, 115-118. s SZABÓ é.n.
