Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor: Sírversek a sárközi temetőkből (Bogár István gyűjtése alapján)

tárgyaló krőnikaszeru költeményekig« Attól függően, hogy milyen témákkal, milyen műfajokkal foglalkoztak, széles táborukban különböző típusú verselőket találhatunk. Mint ahogy a népi elbeszélők soraiban voltak anekdotázók, mesemondók, trufamondók, véleményünk szerint a népi verselők esetében is ugyanúgy beszélhetünk verses levélírókról, vőfélykönyvírókról, kubikosköltőkről stb., s végül fejfaírókról. A népköltészeten belül a fej fa költészet önálló műfaj. A fej fa költészet síremlékhez kötve és síremléktől függetlenül él. A síremlékhez kötött sírvers lehet hagyományos és nem hagyományos, azaz egyéni. A síremléktől, fej fától függetlenül élő komikus sírvers költészetet nevető fej fa költészetnek nevezzük Nem hagyományosnak nevezzük azokat a fej fákra, sírkövekre kerülő sírverseket, amelyek egyéni szerzői művek, ugyanakkor minden hagyományos sírvers-motívumot nélkülöznek. Az e csoportba sorolt sírverseket, azoknak a formuláit hasztalan keressük más fej fákon, az idegen szerkezetű, erősen egyedi hangvételű alkotások a népköltészetben nem gyökeresedtek meg. Hagyományosnak nevezzük azokat a (szintén síremlékekre kerülő) sírverseket, amelyek meghatározott, konvencionális szerkezettel rendelkeznek, amelyeket a fejfaírók nemzedékről-nemzedékre örököltek, láthatólag minden versükben alkalmaztak. Az e csoportba sorolt sírversek túlnyomórészt tragikusak, kifejezik a család gyászát, fájdalmát az élők közül eltávozott iránt. A tragikus kategóriáján belül széles skálát találunk: a kínzó fájdalmat kifejező sírversektől a közömbös (ténymegállapító) megemlékezésekig. A nevető fej fa költészet már minőségileg is más csoportot képvisel. Az ide sorolható sírversek komikusak, és kizárólag szájhagyományban élnek. A komikumnak, mint esztétikai kategóriának széles árnyalatai vannak, a gyenge mosolyt kiváltó jelenségektől, a humorostól a maró szarkazmusig. Itt humorosnak nevezzük azokat a fej fa verseket, amelyek a komikumnak leghalványabb árnyalatait foglalják magukba. E halvány árnyalatok a tragikum enyhébb fokával nemcsak kapcsolatban állnak, hanem keverednek is, egymást kiegészítik. Ha figyelembe vesszük, hogy a tragikus és komikus nemcsak ellentéte, hanem egyszersmind dialektikusan összefüggő esztétikai kategória is, akkor humoros sírversek kettősségének megértéséhez is közelebb jutunk. A humoros sírversek gyengébb árnyalatai, melyek nem nélkülözik a tragikus vonásokat sem, azonos értékűek a tragikus sírversek gyengébb fokozataival, pl. a közönséges megemlékezésekkel. Az sem bizonyos, hogy a váratlan, furcsa módon bekövetkező halálesetről szóló vers, mely a fejfaíró műveltségi színvonalából adódóan nyer megfogalmazást, mindenkiben azonos emóciókat ébreszt. A közösség tragikusnak foghatja fel azt, amit a mi ítélet-alkotásunk - a körülményeket nem ismerve - komikusnak tart. Míg a humoros sírversek motívumai olykor-olykor a fej fákra kerültek, addig a komikus kategóriájának élesebb árnyalatait tükröző sírversek kizárólag a szájhagyományban éltek. Ezek az ironikus sírversek: * Itt nyugszik az én kedves feleségem, Annám,/ Akit életbe már látni nem kívánnám./ Teljes világ életébe,/ Nem sok kárt tett kenderébe./ Józan sohasem vót,/ így hát nem nagy kár, hogy meghótt. * Itt nyugszik Gál Áron/ Sokat járt vásáron./ Addig csereberélt,/ Míg egy ló, egy herélt/ Úgy ágyékon rúgta,/ Ez itt rá a nyugta. * Míg a földön éltem, sok bajom volt nékem,/ egymás után halt meg három feleségem,/ de most nagyobb bajom van itt a másvilágon,/ mert abból a jóból egyszerre van három. * Itt nyugszik Kiss Gergely/ két kedves feleségével. * Itt pihen a feleségem/jó már néki, hát még nékem. * Itt nyugszik, ki míg élt, soha sem nyugodott,/ Egész életében perlett patvarkodott./ Szoknyás prokurátor, de talán tán még sem:/ Istenben elnyugodt, kedves feleségem./ Siratják huszárok öt cordaliter,/ Akiket szeretett szegény mortaliter,/ S miattok is holt el igen fataliter:/A férje fájlalja - taliter, qaliter sat. * Itt nyugszik Koleszár/ En tartottam, te fúrtál/ Állította hű nőd. * 348