Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Balázs Kovács Sándor: Sírversek a sárközi temetőkből (Bogár István gyűjtése alapján)
költők voltak: Ambrus Petemé Zsikó Éva 9 , Csapai Petemé Földvári Zsófia 10 , Petróczki István 11 és Kovács Pál 12 .) Műveltségükkel, írásra való hajlamukkal kiemelkedtek társaik közül. Ezek a népi verselők elsősorban epikus költői műveket alkottak, nem olvasó, hanem hallgató közönséggel álltak kapcsolatban; műveikkel főleg a paraszttársadalom ízléséhez, igényeihez igazodtak. A népi verselők néhány műfaj iránt különös érdeklődést mutattak. A népi verselő - élete folyamán - több műfajjal is próbálkozott, a verses levéltől a névnapi és disznótori köszöntőkön át a helyi eseményeket Szekszárdi Szüreti Napok Szekszárdi Gazdaság most tartja szüretjét,/ Ontja a venyige dúsan a termését./ Jut e csemegéből országnak, világnak,/ Hiszen sok és jó bora van Szekszárd hegyhátjának./ Ti nagy tábla szőlők, csak nézlek benneteket,/ Ily rövid idő alatt hová is /nőttetek,/Bátran fejlődjetek, teremjetek sokat,/ Tegyetek vidámmá vezért, munkásokat/ Sok százezer vessző, mik e szőlőt adták,/ Ügyes kezű /lányok koszorúba fonták./ Legyen hát jelképünk e szőlőkoszorú,/ Hogy ne legyen és ne dúljon a Földön háború./ E koszorút adjuk az állam Elnökének,/ Vigyen és vezessen békében bennünket. írt búcsúztató verseket is: Mesemondó nagyapánk letette a lantot,/ Nem nótázik velünk, nem járja a táncot./ Nem billenti immár homlokra kalapját,/ Nem emeli tánchoz a mutató ujját. Mondta O a mesét, amikor tehette,/ Mikor Bogár István a színpadra intette./ Sok tapsot váltott ki, amikor szerepelt,/ Mikor a színpadra csendesen kibillent. Vele járta hírünk hetedhét országot,/ Vele hódítottuk meg a kulturált világot./ Mesét, táncot, nótát sokat kaptunk tőle,/ Sebes szárnyra kapott hírnevünk belőle. Nótád, meséd, táncod sokáig élni fog,/ Amíg Pilis felett a fényes nap ragyog./ Büszkén emlegetjük mi szerény nevedet,/ Mert itt hagytad közöttünk daloló lelkedet. Búcsúzunk most tőled kedves Kovács apánk,/ Mindig hálás szívvel gondolunk Tereád./ ígérjük Tenéked, hogy szívünkbe zárunk,/ Míg minékünk is nem lesz mennyekbe a házunk. - BALÁZS KOVÁCS 2006, 145., 150-155. 9 Ambrus Ferencné Zsikó Éva 1902. jan. 14-én született Alsónyéken. Négy esztendeig Bocskár Ferenc tanította, verseit iskolái befejezése után kezdte el írni. Öreg utca, Öreg utca, kevesebb már a lakója Az öreg ház áll magába, némán búsan és magányba/ Belülről nem hallik lárma, ablakába nagy, mély gyász van/ Minden csendes minden gyászol, a kis kapu is bezárult/ Hol vagytok, ti öreg törzsek? Mind elmentek messze, messze! Egy volt még a ház lakója, az is pihen, kint a sírba/ A kis család egybe újra, örökre már együtt vannak/ Ott tul a messze világba rátaláltak ők egymásra/ Szeretteim búcsúzni fáj, nem tudom, hogy kezdjek hozzá/ Jó testvérem, Isten veled, őrizd meg a szeretetem/ Egyek voltunk jóba, búba, mindig egymás kezét fogva/ Kis házunknak nincs lakója, oda ne menj soha, soha/Jöjj ki majd a temetőbe, sirassál meg néma csendbe/ Itt várok rád, úgy mint régen, álmaim is a tiéd leszakasztott/ Kedveseim, szeretteim, Isten legyen veletek/ A hűséges szeretetem szivetekbe véssétek/ Búcsúzom a templomomtól hova sokat elmentem/ Szóljanak a harangok is, a síromba halljon el/ Szülőházam Isten veled/ Itt ringott a bölcsőm nekem/ Itt zárult be a koporsóm,/ Szülőházam, Isten óvjon. - DOBÓ 1975. 10 Csapai Péterné Földvári Zsófia Ocsényből került férjhez Alsónyékre. 1962-ben írtam IL 28. Ma egy esztendeje, hogy özveggyé lettem,/ Ma egy éve, hogy az ég ismét beborult felettem/ Ma egy esztendeje vált el tőlem a párom,/ Azóta a világban csak egyedül állok/ Egyedül hordozom súlyos keresztemet/ Mit a forradalom vállamra ereszte/ Most már két kereszt van gyenge vállaimon/ Sokszor úgy érzem, hogy tovább nem bírom,/ De él bennem a hit és a bizodalom/ Hogyha az Istenhez szívből imádkozom/ Meghallgatja az imádságaimat és/ Megadja holtom után a találkozást/ Fiammal, Urammal. - DOBÓ 1974. 11 Petróczki István 1904. márc. 23-án született Alsónyéken. Első verseit 1916-17 körül kezdte írni. Az ő tanítója is Bocskár Ferenc volt. Kiballagok a temetőbe Egy szép őszvégi estelen, Meglátogatom azokat mind,/ Kik egykor játszottak velem/ Horpadt síroknál, ha megállok/ Felidézem szép emléküket/ A távolból gondolok rájuk/ Dajkálom őket, mint kisgyermekeket/ Valamikor együtt játszottunk/ S most nyugosznak a sír alatt,/ Szép gyermekkor, de szép volt akkor!/ S a szemeimből könny fakad. Egy ifjú temetésére Körül álljuk sötét koporsódat, Siratunk téged, kedves jó fiu/ Fájdalom markolja szívünket mélyen,/ Lelkünkre rászáll a sötét ború/ Házas életed boldog hajnalából/ Ragadott el a rideg halál,/ Ifjú hitvesedtől, kicsiny gyermekedtől,/ Akikkel együtt oly boldog valál/ Itt állunk együtt téged siratva/ Kedves barátunk, kit most temetünk,/ Ez a hirtelen gyászos elmúlásod/ Sziveket tépő fájdalom nekünk/ Nem látjuk többé mosolygós szemed/ Felénk sugárzó kedves arcodat,/ A munkás kezed már örökre béna,/ Te már megvívtad végső harcodat./ Üres lett házad kicsiny szobája/ Kevesebb már benne a lakó,/ Csak ifjú nőd virraszt sírdogálva/ És a sírodra már szitálgat a hó/ Nyugodj békén kedves jó barátunk/ A frissen hantolt puha rög alatt/ Emlékedet megőrizzük híven/ A kis család és aki itt maradt/ Sírod előtt könnyezve állunk,/ Nyugodj békén ifjú barátunk! (1963. I. 29.)-DOBÓ 1974. 12 Kovács Pál Alsónyéken született. Síri vers (Sírfeliratnak) Földi vándor, ha megállsz e sírnál/ E sírnak a gyászhantjainál/ Jussak én is az eszedbe/ Ki nyugszik itt összetörve/ Ki alussza síri álmát/ Nem hallja már a földi lármát/ En is voltam erős, fiatal/ Míglen e sírhant eltakar/ De a halál rendet vágott/ Az élők közül kivágott/ Földi testem összetörte/ A lelkem felszállt a mennybe. - DOBÓ 1974. 347
