Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

megmunkálták a cselédek, a földre pedig újabb férjet is hozhatott, s ráért azon gondolkozni kell-e neki valamelyik komája. " (Báta) Míg más vidéken az asszonyok jelentős része nem sok örömét lelte a szexuális életben

184

, a Sárközben sokkal több tüzesvérű menyecskéről, a nemi életet örömforrásként megélő nőről szólnak a vallomások. „ /// a szomszédunkban is lakott egy család, külföldiek vótak.

[S5 Elhozta az ember a komája feleségű, oszt ha mérges vót az asszonyra, mert hogy annak nagyon forró picsája vót, azt szerette vóna ha állandóan benne lett vóna, oszt gyanította, hogy mással is tüzeskedik, azzal hűtötte le az asszonyt, hogy visszaküldi a komájához. Ettül az asszony nagyon megijedt, mert az előző ura hidegvérű vót, nem keleti neki csak ritkán az asszony. " (Báta) A sárközi asszonyok felszabadultabb, emancipáltabb helyzete a közvélemény toleranciája is kedvezett a férjüktől eltérő vérmérsékletű asszonyok szeretőtartásának, melynek legkézenfekvőbb, legkisebb veszélyforrással járó lehetősége volt, a valamelyik komával folytatott viszony. „ Volt olyan férfi, nem tudta kielégíteni a feleségét, nem azért, hogy kicsi vót a szerszámja, hanem azért, mert hidegvérű vót, nem kellett neki csak nagy ritkán az asszony. Az meg tüzesvérű volt, nem hajtotta agyon magát a munkával, ráért a valagával foglalkozni, jobban igényelte a férfit. Na, most mit csináljon az ilyen asszony? Nem ment a falnak kicsapott az ura mellett, szeretőnek fogott másokat. Sok ilyen volt. A nótában is az van: Egy se asszony, ki nem kurva, Ki az urát egyszer-kétszer meg nem csalja. Ezt azután sokan szentírásnak vették. Es ha találkozott egy olyan férfivel, aki rendesen lekezelte, jól esett neki, ahhoz nagyon ragaszkodott. Melegvérű volt, de mondták azt is az ilyenre, hogy fehérmája van. Az olyan nem bánta volna, ha reggel beleteszi az ember, és esteiig benne lenne, még azt is sajnálná, ha pisálni ki kellene venni. " (Decs)

186 Az anyagi jólét indikálta női emancipációnak, a sajátos sárközi nőuralomnak tudható be, hogy a szexuális viszonyt nem ritkán a nők kezdeményezték. „En 1923-ban esküdtem, nősülni már jóval hamarabb! Jegyezte meg kajánul adatközlőm, majd így folytatta: A komámasszony állandóan azt mondta - de ügyetlen vagy, de fösvény vagy! Nemcsak egynek kell az. Tán félted, hogy elkopik! Ne mindig paprikást egyél, kóstold „Tudja kedves, nekem mán nem kell ember, de nem is kellett soha. Tán még mikor fiatalasszony vótam, akkor még jobban megjárta vóna. De akkor meg beteg vót az uram. Eljött az anyósom, oszt azt mondta: - Fijam te csak ne gavallérkodjál iccakal Úgy piszkoskodott az a vín asszony. Utóvígre csak világra hoztam nígy gyermeket, de én azt csak muszájbul hagytam. Olyan vót mindig, mintha egy befőttes üvegbe dugdosta vóna az uram. Nekem nem vót benne semmi örömöm. " - „ Megbecsült engem az uram, abba nem vót hiba. De én nem vótam olyan nagy vírü, olyan fejír májú, mint hallottam sok részi asszonytul, hogy szeret összebúni az urával, nem báná, ha mindig benne gilingélne az ember. Úgy lett vóna jó, ha csak akkor kellett vóna adni az embernek, mikor én is akartam vóna, de muszájbul odatartani az nagyon rossz vót. Meg vót ennek egy másik ódala is: én nagyon jó fogamzóképes vótam. Az egyik még ki se került a bőcsőbül mán jött a másik, rám oszt ténylegesen rám illet, hogy - teknőre hízik -, mer abba is jutott mindig gyerek. Meg az uramnak olyan furcsa szokása vót a havibaj, annak akkor mindig nagyon kellettem, aszonta neki ilyenkor mindig jobb, hát olyankor osztón biztos vót, hogy besikerül egy gyerek. Vót is nekem tizenkettő. " - „Nem törődött az én uram avval, hogy nekem jó-í, vagy kell-í. Mindig azt mondta, minek jöttél akkor firhe. Meg az is baj vót, hogy az ember mán ríg kiszállt a vígállomáson, mikor én még félútban se vótam. Nekem mindig akkor lett vóna mán jó, mikor neki kiröttyent a bezzeg. De hát nem mertem neki mondani, mer akkor elmondott vóna mindennek, hogy olyan tehetetlen vagyok. " - „Az én asszonyom sokszor fart lökött ám, mert haragudott. Mer azír az asszonyokkal nem lehetett mindig úgy bánni, ahogy az ember akart. Legalábbis az én asszonyom sokszor elmondta, hogy - ó hagyjad mán, inkább aludjál mán! - Meg ha hazajöttünk napszámrul, addig mosogatott, addig rámolt, míg el nem aludt az ember, oszt akkor megmenekült. Mer a felesig azír nem olyan, mint egy rossz nő, az mán égiszen más, az a rossz nő csak direkt arra van, hogy űtet mindig dugdosni és dugdosni kéne. Hát az asszony ügyi más, egy háziasszony, családanya. Hát sokszor duzzog az asszony, jön-megy, fart lök az embernek, de hát utojjára osztán csak engedni kel, mer az neki csak nincs mit védekezni, mer ha bírbe adta a farát, neki nem lehet mán hidonálni, mer akkor csak baj van belüle. Vagy megveri az ember, vagy külön lesznek. Tehát az az asszony, ha asszony akar lenni tovább, akkor engedni kell az ember természetinek. " - „ Hát azír sok nő nem tartotta olyan rossz kötelességinek az ágybéli szógálatot, mer akkor nem lett vóna a következő példabeszíd se. Mikor Krisztus Urunk a fődön járt, eccer az asszonyoknak tartott beszídet, oszt többek között az a kérdés is felmerült, hogy nem lehetne-e az asszonyoknak fájdalmak nélkül szülni. Jézus azt felelte, hogy meg lehetne csinálni, de csak olyan feltétellel, hogy nem szabad közösülni csak a fogamzás ideje alatt, ahogy azt az állatok teszik. Ebbül osztán nagy vita támadt az asszonyok között. Nem akarták tudni eldönteni, hogy lenne hát jobb. Végül egy nyócvan éves asszony szólalt fel. Mondván: - Kedves asszony társaim, az igaz, hogy a szülís sok esetbe nagy fájdalmakkal jár, de ezzel szembe, az egyszeri szenvedísír nagyon sokszor részesülünk a boldogság legfőbb javaiban. Ennélfogva én azt ajánlom, Krisztus Urunk, hogy maradjon csak minden a régi mód szerint. " - VAJDA 1987, 201 - 202. Bátán külföldinek neveztek mindenkit, aki nem bátai születésű volt, még a szomszéd falubelieket is. VAJDA 2000, 219. 324